FRISSÍTVE!!!

:-) Szépjóreggelt!
Egyelőre olyan szinten nem tudom átállítani a biológiai órám hogy reggel azt hittem szombat van és elkezdtem keresni a népszabadságban a jól megszokott hétvégi betevő Bacher írásom.
Nem találtam, hát naná, hisz csütörtök van.
A napot nagy valószínűségel paplan alatt fogom tölteni, bár a porszívó jól hallhatóan nyöszörög a szekrényben, nagyon szeretne előjönni és dolgozni kicsit, a függönyeim is sírnak a mosógép után .... ajjajj. De ma nem, majd a jövő héten, van idő bőven.
Ma viszont -csak hogy azért valamit mégis csináljak- kislattyogok a piacra és reggeli gyanánt magamévá teszek egy fokhagymás lángost. Aztán hazajövök és ebédre sütök egy szelet halat krumplipürével és fokhagymaszósszal. Vacsorára pedig fokhagymás paradicsomsalátát fogok enni fokhagymás pirítóssal.
Nno.
Hogy egy klasszikust idézzek; ezentúl akkor eszek fokhagymást lángost, amikor csak akarok!



FRISSÍTÉS:

Jajj. Jajjj.
Jajjnekem.
Tipikus fennforgás esete forog fenn; az embernek ott van a végtelen nagy szabadsága (ti. hogy akkor eszik meg egy fokhagymást lángost amikor csak kedve szottyan rá, nem kell a mások finnyás orrára tekintettel lennie), szóval itt van a marha nagy szabadság és nem tudok élni vele.
Merthogy ugyan tényleg akkor ehetek fokhagymás lángost amikor csak akarok, de mostanában valahogy nem akarok majd akarni.
hacsak ...
hacsak meg nem tanulok sütni vagy valaki meg nem hív magához lángosra. Olyanra, aminek a széle gömbölyű és puha, a közepében viszont vékony és ropogós. És ami a legfontosabb, hogy nem sötébarnára égett, másfél éve egyfolytában szutyorgó fáradtolajban sült hanem friss, aranysárgában.
Eddig úgy tudtam, hogy annyi lángost tudok megenni amennyit elébem tesznek - ehhez képest annak a kéttenyérnyi, popsikenőcs szagú izének a felénél már a torkomban éreztem a gyomorsavat.
Jajj.
jajj.
Tényleg paplan alatt kell töltenem a napot.
jajj.
Jajjajajajjjj....