frissítés lent!
Aztakurrvaa!!
Éppen a napokban gondolkodtam el azon, hogy mostanában annyira semmi nem történik velem, hogy akár abba is hagyhatnám a blogírást.
Hát, mit ne mondjak, az élet (sőt; Élet!) jócskán felülírta a dolgaim.
Még mindig nem tértem magamhoz, pedig azóta eltelt több mint két óra, megúsztattam a kutyám, reggeliztem és mivel nem akartam szintetikus nyugtatót bevenni, felénél járok annak az üveg sörnek amit a hétvégi szalonnasütésre szántam, de meggondoltam, szükségem van a benne lévő komlóra hogy teljesen ki ne készüljek és munka előtt (meg blogírás után) tudjak egy órát aludni.

Az történt, hogy a reggel és a délelőtt egy részét a rendőrségen, fogdában töltöttem.
Így, ahogy mondom.
Reggel hatkor csöngetett két rendőr, felmutattak egy idézést és megkértek, hogy öltözzek fel és menjek velük mert tanúként akarnak meghallgatni egy kutyatámadás ügyében. Kutyatámadási ügyem egy volt, tavaly, amikor is engem harapott meg néhány kutya, hát nem hittem volna, hogy engem emiatt elő kell vezetni de két rendőrrel mégse ellenkezik az ember. Egyébként udvariasak voltak, nem nyomultak be a lakásba, kint vártak az autóban amig én úgy ahogy megpucolkodtam a csipától, az éjjeli izzadtságtól és beleugrottam a farmerembe.
Bevittek a kerületi kapitányságra és átvetették velem az önkormányzat idézését majd kipakoltatták a táskámat és felleltározták.
Iszonyú kellemetlen volt, rendetlen vagyok nagyon, buszjegy, pénzkiadó automata bizonylata, befizetett és/vagy befizetetlen csekkek, havi színházi műsor, tampon(ok), bicska, új és használt papír zsebkendő, kis doboz narancslé, a diplomamunkámhoz szükséges anyagokat tartalmazó pen-drive-ok, könyvtári olvasójegy, kézkrém, mini tubusban folyékony szappan, WC-ülőkére való papír, igazolványok, bankkártyák, minden van a táskámban, sőt, még annál is több.
Szegény rendőr két oldalnyi jegyzőkönyvet írt tele, kártyaszámokat, mindent rögzített. A tamponjaimat nézte egy idig aztán kérdezte a kollégáját, hogy ezt most ő hogy írja fel, mi ez? Mondtam neki írja, hogy nesszeszer. Egyébként a pendrive-okat sem ismerte fel, először azt kérdezte, hogy ez is kés-e. Még szerencse, hogy nem valami vicces, levágott ujjat vagy fütyit mintázó pend-drive-jaim vannak, az lett volna csak a jó móka.
Háromnegyed órát tartott a leltár, 06.15-kor vittek be és hét óra volt, amikor rám csukták a cellaajtót.
Na, az a cella, hát az aztán nem semmi volt.
Elég tágas helyiség, felét elfoglalja a faltól-falig érő priccs vagy mi a fene. Kis dobogó, le van deszkázva és a falnál, ahol az őrzött személy fejét képzeli a tervező, enyhén lejtős, mintha párna akarna lenni. Mindez barnára festett de erősen kopott hajópadlóból, a rések között vastagon a cigarettahamu és mindenféle szöszmő.
Ez a cigarettahamu ez megérdemel egy mondatot; a cellám ajtajára ki volt téve egy tábla, hogy "Dohányzó cella". Később, amikor ki kellett mennem WC-re láttam, hogy vannak "Nem dohányzó cella!" tacepaók is.
Nem reklamáltam, hogy én inkább nemdohányzót kérnék.
Iszonyú büdös volt a cellában, valami nehéz, dohányfüstös, keserű szag ülte meg. A rendőr szabadkozott szegény, hogy "Háát, nem egy Hilton..." de mondta hogy nem tud mit tenni, üljek le és várjak, hamarosan jönnek értem.
Leültem és vártam, mit tudtam volna tenni?
A fal úgy két méter magasságig olívazöld olajfestékkel van festve, afölött fehérre van meszelve. A lámpa éles fényét felragasztott rágógumik tompítják. A padló és a priccs is festékfoltos, a padló külön nagyon koszos. Cigarettahamu, meggymag, mindenféle szöszmő. Az egyik sarokban négy darab csikk, egy üres cigisdoboz és egy csokispapír. A másik sarokban ..., hm, nem is tudom, arra tippelek hogy valamikor valaki inkább többször mint egyszer odaszart és a matéria vastagját feltakarították ugyan, de a sarokból, a fal és a cementpadló találkozásánál a rücskökből már nem súrolták ki. Ez egyébként is jellemző, hogy a sarkokat ívessé antikolta a szutykos felmosómoppok nyoma. Második pillantásra már az is látszik, hogy a zöld olajfesték sem tiszta, fröcskölésnyomok látszanak rajta; a már említett sarokban vizeletspriccek és ürülékfoltok, beljebb sáros tenyérnyomok és mintha vér is fröccsent volna imitt-amott. Nem sok, csak mint amikor valaki megráz egy esőáztatta kabátot amiről a piszkos víz szétszóródik. Volt még a padlón néhány világoskék flitter is, nyilván egy speciális, nők részére fenntartott cellában voltam.
A cella maga elég tágas, a priccsen kívül 5 lépés hosszú és 3 lépés széles.
Járkálni ugyan nem nagyon tudok mert tegnap volt az első zoknitlan napom és a szandál feltörte az egyik lábujjam - reggel pedig, a nagy kapkodásban ugyanabba a cipőbe ugrottam bele.
Mit lehet csinálni egy 5*3 lépéses, áporodott füst- és hányásszagú cellában?
Járkálni ugye a feltört bütyök miatt nem, olvasni pláne nem, hisz mindent elvettek tőlem. Hát gondoltam, jógázok egyet, vannak gyakorlatok, amiket állva is lehet csinálni. Ezt azért adtam fel, mert a jóga alapvetése a légzés, az pedig igen nehéz volt ebben a szellőzetlen, büdös cellában.
Leültem hát és vártam.
Először az idegességgel együtt járó hasmenés tünetei jelentkeztek.
Amikor bezártak, a rendőr mondta, hogy ha bármire szükségem van, jó hangosan kopogjak az ajtón.
Hm.
Hm, hm.
Mi az a jó hangos??
Először begörbített mutatóujjal vertem meg az ajtót, vártam, semmi. Aztán ököllel, még mindig semmi. Ököllel, második fokozat, ez már inkább dörömbölés volt. Jött is a rendőr, rendes volt és rendkivül udvarias, nem csak megmutatta a WC-t de egy tekercs papírral utánam is szaladt majd rögtön vissza - gondolom, nem akarta a dróthálóval fedett szellőzőnyíláson keresztül "végigélvezni" a felemás magyar jogi helyzet emésztésemre gyakorolt hatását.
Az a WC, hát az valami borzalmas!
A padlón látszik ugyan (a már említett, sarokba száradt koszos felmosóvíz nyomaiból) hogy rendszeresen végigmoppozzák, de csempefal undorító, több helyen végig van hányva és a sárga csurgásnyomoktól nem is látszik hogy eredetileg fehér lenne. Takarító vagyok, tudom, hogy a férfiak rendszeresen összehugyozzák a pisszoárok környéki falat de női WC-ben még nem láttam ilyet.
mindegy, ezen is túlestem.
A rendőr kérdésre megmondta, hogy fél kilenc, majd ismét rám zárta az ajtót és nyugtatott, hogy már nem kell sokáig várnom.
Eddigre már másfél órát töltöttem a zárkában, tulajdonképpen elég jól bírtam.
Kicsit fura érzés. Az teljesen világos, hogy semmi keresnivalóm itt (ha magam nem tudtam volna, a rendőrök döbbent tekintetéből is kiolvasható volt) és teljesen tehetetlen vagyok, semmit nem tehetek az ellen, hogy mindenemtől megfosztottak; igazolványaimtól, mobiltelefonomtól, bankkártyáimtól, még egy papírzsebkendőt sem hagytak nálam. Ki kell kérezkednem a WC-re, atyaég, kopognom kell, ha pisilni mennék!!
A legszívesebben sikoltozni kezdtem volna, de elég hamar felmértem, hogy egy olyan szobában, ahol csak kivül van az ajtón kilincs, nem nagyon érdemes hisztériázni.
Mondjuk, a körmeim éppen rendbetehetném. A körömágybőröm is kezd felnőni és a körmeimre is ráférne hogy levágjam és formára reszeljem, kicsit megpolírozzam őket.
Hát igen, jó lenne, de nem hiszem, hogy itt kapnék manikürkészletet.
A 8 órát, a hivatali idő kezdetét pontosan meg tudtam állapítani, mert attól kezdve a fejem felett rendszeresen, 8-10 percenként végigkopogott egy nő. Nehéz léptű, nagy darab, vastag bokájú nőszemély lehetett tűsarkú cipőben, az egyik lábát jobban odacsapta, vagy csak a járófoltja volt kopottabb. De hiszen akkor is erősebben lépett az egyik lábára, hisz azért kopott meg jobban a cipősarka .... hát ilyesmik fordultak meg a fejemben a zárkában töltött majdnem 4 óra alatt.
10 előtt néhány perccel jöttek értem. Visszakaptam a táskám, aláírtam, hogy mindent hiánytalanul átvettem, nem kívánok panasszal élni majd megbilincseltek.
Basszus, rendesen megbilincseltek és pórázon vittek ki a kocsihoz és úgy vittek fel az önkormányzat irodájába is!
Egyetlen mentségük hogy a két fiatal rendőr (az egyik nő) is rettenetesen zavarban volt. A lány még rendes is volt, megkértem, hogy úgy álljon mellém, hogy a megbilincselt kezem valamennyire takarja. Még azt is megtették, hogy nem szálltak be a liftbe, újrahívták, hogy csak mi hárman legyünk benne.
Az irodában "átadtak" az ügyintézőnek, udvariasan elköszöntek és megkönnyebbülve otthagytak.

Itt derült csak ki, hogy valóban a tavalyi kutyatámadás miatt idéztek be, tanúnak.
Ezt sem hittem volna, hogy engem megharap 3-4 kutya és emiatt majdnem egy év múlva bilincsben visznek kihallgatásra.
És mégis, megtörtént, ilyen a magyar jogrend; nem kaptam meg az idézéseket, harmadjára jön a rendőr és elővezet, bilincsben.
Hát kérem, van még mit pucolgatni a jogszabályokon!
Az egész egyébként amiatt volt, mert a pasi azzal védekezett, hogy arrafelé sok a kóbor kutya, nem biztos, hogy az ő kutyái haraptak meg.
Most én ezzel mi a francot kezdjek??
De tényleg, mit tudok erre mondani?
Igen, 4-5 nagy testű kutya volt körülöttem, fogalmam sincs melyik harapott meg és melyiknek ki a gazdája. A komondorféleség és a két kaukázusi biztos az övé, mégis, ki a franctól kértem volna el az oltási igazolványt??
És ráadásul az egészből engem tényleg csak az érdekelt, hogy az oltásik rendben legyenek és ha már súlyosabb kár nélkül (jobb combon mély harapásnyom, jobb glutealison több zúzódás és beszűrődés) túléltem egy kutyatámadást, akkor ne kellessen hasfalon szúratnom magam a veszettség miatt.
Ennyi.
Hogy ez hogy fejlődött idáig, hogy engem hajnalban elvisznek a lakásomból a rendőrök és délelőtt bilincsben visznek fel az önkrományzat megfelelő irodájába, hát ezen most nincs kedvem tűnődni.

11 óra elmúlt mire hazaértem.
Őnagysága, Kereksenekű I. Lujza, Minden Vizimentő Fittbullok Tanítómestere türelmesen várt, nem pisált be és nem tett szemrehányást amiért ilyen váratlanul magára hagytam és nem is gondoskodtam helyettesről.
Kárpótlásul kivittem úszni.
Én meg most lefekszem és megpróbálok aludni egyet munka előtt.


Fissítés:
25-én este van fogadóórája az országgyűlési képviselőmnek, bejelentkeztem nála.
Nem hagyom ennyiben, valóban, ez így nagyon nem normális.
Tanácsokat, hasonló esetek leírását, jogszabályi hivatkozásokat köszönettel fogadok addig is.