Nabucco

:-) Szépjóestét!
Hát, nem bírok, egyszerűen nem bírok megbarátkozni ezzel a mi Nabuccónkkal.
Nem is az a baj, hogy templomrombolás címén mindenféle függönyöket szaggatnak (bár ma az egyik rángatás nélkül, magától leszakadt, kis híján maga alá temette a fél kórust, amint éppen kerszetben futkostak a szinpadon). Még csak nem is a hanyatt eső bálvány, istenkém, a bálványoknak mindenképpen le kel dőlni, hát akkor ne izéljünk már, hogy most magába roskadjon vagy jobbra dőljön vagy balra.... nem akkor már az a legegyszerűbb, ha egyenesen hanyatt esik, úgy a díszletezőknek is könyebb. Én még Nabucco felvillanó jedi kardját is meg tudnám bocsátani, bizisten, ha az kell a jónépnek, hogy felvillanjon az a kard amikor a gazdájába belécsap a villám, hát akkor villogjon meg világítson, üsse kavics.
Hanem.
hanem.
Librettó szerint ugyebár Fenéna és Izmael szerelmesek egymásba. Na most ennek a nagy szerelemnek nyoma sincs, aki nem ismeri az opera szövegét, z énekesek mozgásából, egymás felé fordulásából ilyesmit nem talál ki. Egész konkrétan nem hogy egymáshoz nem érnek, de még csak egymásra sem néznek. Az, hogy mikor ki kinek a fogságában van, szintén csak a librettó alapos áttanulmányozása után derül ki - egy átlag operalátogatótól ne várjuk már el, hogy ilyesmit csináljon, de tényleg. Ha egyszer beülök abba a nyamvadt szinházba, akkor egy átlagos intelligenciával jöhessek már rá, hogy ki kit szeret, ki kire féltékeny, ki kinek ellensége és ki kit akar kivégezni.
A Nabucco mostani rendezéséből ilyesmik egyáltalán nem derülnek ki, pedig tán nem dicsekvés azt mondanom, hogy az átlagosnál felkészültebb operalátogató vagyok. A mai kedvenc felfedezésem az volt, hogy az átok kórus közben a rabbik áldásra nyújtják a kezüket Izmael felé, akit ugye éppen megátkoznak.
Beszarás, erre jobb szó nincs.
A mai előadás zeneileg sem sikerült a legjobban. Iszonyúan, majdnem hamisan szólt a rabbik kórusa, tényleg fertelmesen hangzott. A legfontosabb áriákat és kettősöket pedig nagy sikerrel bombázta szét a zenekar. Szegény énekeseknek teli torokból kellett üvölteni, hogy túlharsogják.
Ezzel együtt is Perencz Bélától egész jó Nabuccót hallottam és Lukács Gyöngyi Abigélja is kiváló volt. Különösen a harmadik felvonás eleji kettősük tetszett, az gyönyörűen hangzott, végigvezették a hallgatót a könyörgés, az elutastás, a harag különböző fázisain. Nagy brávó a két művésznek. De szép volt Gémes Katalin Fenénája is, és az első felvonás után berekedt Kováts Kolos helyett beugró Szvétek László is hozta a tőle megszokott bölcs, bársonyos hangú Zakariást. Ha a karmester kicsit visszafogta volna a zenekart, zeneileg egy egész jó előadást hallhatott volna az, akinek volt annyi esze, hogy nemlátó helyre váltott jegyet.
Nekem sajnos bérletben volt a mai este, kiváló helyről borzadozhattam azon, hogy a halálra ítélt Fenéna teljesen egyedül, önszántából kóborol a szinpadon és reménykedik benne, hogy valami eltévedt szír katona majdcsak útbaigazítja a vesztőhely felé.

A napi videón Ofélia Hrisztova énekli Abigél áriáját. A lány itt jön rá, hogy ő a királynak csak nevelt lánya, egyébként rabszolgák gyermeke és mint ilyen, nem számíthat a trónra. Az húgára, Fenénára száll - akire egyébként is ki van rúgva, mert elszerette előle Izmaelt. Hogy ő ki, az most nem is fontos, a rendező sem nagyon törődött vele. Ebben a darabban a jelek szerint csak Abigél lebegő köpenye, Nabucco szexis tunikája és a rabszolgák kórusa volt fontos, a többinek meg járjon utána az, akinek ilyesmire van kedve.