Függöny...

... után szünet következik.
Hogy hosszabb vagy rövidebb, azt most nem tudom megmondani. Az is lehet, hogy mire felébredek, máshogy hívnak majd. Nincs kedvem így blogolni, túlságosan kiadtam már magam és túl sokan ismernek is ahhoz, hogy az nekem jó legyen. Nincs kedvem senkit se megesketni, hogy de ugye nem mondod meg senkinek, hogy írok, hogy mi a nevem, ugye nem adod tovább a telefonszámom, a fényképem, a rosseb tudja. Túl sokan bírálták már felül az inkognitóm, át kell gondolnom, hogy folytatom-e és ha igen, hogyan.
Nem új dolog már ez, egy ideje fontolgatom.
Először akkor akartam abbahagyni, amikor egy internetes ismerősöm segítségével kaptam állást. Másodszor akkor, amikor megtudtam, hogy ez az illető telekürtölte a munkahelyem a blogommal. Harmadszor akkor, amikor nemrégiben a legváratlanabb helyről előkerült egy fényképem. Ez most már elég, nem várok a ráadásra.
Sajnálom, de őszintén, a magam kedvére akarok írni és nem folyton azt mérlegelni, hogy kinek a fülébe jut el amit gondolok. Az internet sajátossága, hogy ez csak akkor lehetséges, ha nyom nélkül felszívódik valaki. Egyszer már cseréltem nevet, akkor voltam olyan naív, hogy néhány embert engedtem tudni, hogy ki vagyok. Ezt a hibát többé nem követem el.
Aki személyesen ismer azt persze nem tagadom meg, de ha új blogot kezdek, azt már senki sem fogja tudni.
Jó volt itt, de mennem kell, kösz a halakért.

Wotan szerepében James Morris, a Metropolitan zenekarát James Levine vezényli 1991-ben.