Fuldoklok

Az állásinterjúkban.
Az egyikről kijöttem, a nagycsarnoki olcsóságtól megszédülve televásároltam egy hátizsákot kutyakajával, zöldséggel, hússal, és amikor már egy morzsányi sem fért volna a zsákba, megszólalt a telefon, hogy sikerült a múlt hát elején írt tesztmérnöki tesztem és várnak a második körre - holnap reggel kilenckor.
Basszus, ráadásul úgy gondolják, hogy két interjút csinálnak velem, a tesztmérnöki mellett a rendszertervezéshez is. Mindezt reggel kilenckor a hegyalja úton. Dunsztom sincs, hogy fogom én a reggeli csúcsforgalomban bringával megmászni a Gellért hegyet.
Arról nem beszélve, hogy a bringa kosarában meg ott van majd' két hétre való szemezni, tisztítani, szeletelni, aprítani, pácolni, párolni, előfőzni, sütni, zacskózni, dobozolni, előhűteni és fagyasztani való hús és zöldség. Legalább egy fél órával korábban hívhattak volna, akkor legalább nem vásárolok be.
Ráadásul még a tegnapi interjúvoló arra is adott tanácsot, hogy miket írjak még bele az önéletrajzomba. Azt is meg kéne csinálni és elküldeni neki, hogy lássa, igyekszem.
Holnapra viszont rengeteg dolgot át kell néznem, szavakat, alapelveket, hogy ne érezzem magam bizonytalannak és felkészületlennek. Persze attól még annak fogom magam érezni, basszus, de legalább próbálok megfelelni.
Az azért nagy dolog, hogy egy ilyen cégnél bekerültem a második körbe, erre -ha elmúlik az ijedtségem- nagoyn büszke leszek ám!
Most pedig fejest ugrani a tanulásba, csak tudnám, mivel kezdjem.
És hogy fogok én hajnali kilencre átérni Budára??? Úgy, hogy a kutya is meg legyen sétáltatva, én is meg legyek fürödve, a szemfestéket se izzadjam le, vasalt nadrág is legyen rajtam, jáhájjjj.