Hmm???

Az egyik projektmenedzser csaj megy szülni.
pályázzak, ne pályázzak, pályázzak, ne pályázzak, pályázzak, ne pályázzak......

Álláskeresés

Nem én, a hugom.
Alföldi nagyváros, sőt, megyeszékhely, kereskedelmi szakmunkás végzettséggel több mint egy éve nem talál állást.
Pár éve cukorbeteg, diétázik, gyógyszert szed, rendszeresen méri a vércukrát, időnként felülvizsgálatokra jár, olyankor igazitanak a gyógyszerein.
Minden állásinterjún elmondja, hogy cukorbeteg, 4 óránként ennie kell, és időnként felülvizsgálatra mennie, ami miatt aznapra szabadságot kell kivennie.
Szent meggyőződése, hogy sok helyen emiatt utasitják el. Ugyanakkor az is meggyőződése, hogy előre kell szólnia, hogy a leendő munkáltatóját majd ne érje meglepetésként, hogy óramű pontossággal eszik, meg hogy időnként szabadnapot kér.

Én meg azt mondom, hagyja a fenébe, senkinek semmi köze hozzá. Akármilyen munkája van, be tud kapni pár falatot.
Ráadásul, könyebb azt mondani, hogy nem veszek fel valakit, mint ha már felvettem, elküldeni azért, mert kivesz egy napot, amikor éppen nem akarnám elengedni. Pláne őt, ügyes csaj, hamar beletanul mindenbe, talpraesett nagyon, a vevők mindenhol szerették még eddig.

Nos, szabad-e válság közepén, amúgy is elmaradott régióban, mai magyar környezetben és munkakultúrában őszintének lenni?

esélyegyenlőség

Aszonygya a Kossuth, hogy az Esélyegyenlőségi Hatóság megbüntetett egy céget, mert az azonos korú, képzettségú, azonos munkakörben alkalmazott férfi alkalmazottnak 300.000, a nőnek pedig 180.000 Ft fizetés adott.

meg sem tudok szólalni.
Hölgyeim, megoldási javaslat?

Long Live Home Office!

Tényleg.
A hátam párnákkal kitámasztva, a bögrében jázminos zöldtea illatozik, a kuktában szuszmorog a bableves, mindjárt megyek pucolom hozzá a leveszöldséget, közben meg a VPN hozzáférésen szép lassan csordogál az SAP-ból az idei utilisation adatunk.
Ugyanúgy látok mindent, mintha bent ülnék az irodában. Sőt, még a házi cset is nyitva van, látom, hogy Indiában vagy Sziriában ki dolgozik. Mondjuk a szir fiúval éppen beszélnem is kell, nekik a szombat munkanap.
Minden olyan, mintha az irodában lennék, csak éppen itthon vagyok, kényelmesen, a kutya elégedetten szuszog, a kukta is, én is, minden nagyon szép, minden nagyon jó.
Hát ezentúl hetente legalább egy napot nem fogok bent lenni, hanem itthon, kényelmesen megcsinálok ezt-azt. Pihentetem a nyálkahártyáimat és az idegeimet, ráadásul a hétközi kevésbé zsúfolt és sokkal olcsóbb piacon bevásárolok meg ilyesmi.
Sőt, két lekérdezés között még kicsit a taposógépem is gyötörhetm kicsit.
Nna, hát ezt jól kigondoltam.

orrvérzésig

szó szerint.
A csontszáraz, 20% alatti páratartalmú levegőn reggel kilenctől este hétig úgy kiszáradnak a nyálkahártyáim, hogy az orromban felrepedeznek a hajszálerek és véres az orrváladékom.
Erre mondta volna az én volt kedves kollégám, hogy szopnék, nyalnék, gombot varrnék, csak szabaduljak innen!

Szombaton Pillangókisasszony.

A hónak kérdése

Jóestét!!
HhÖÖRRRRRrrr
Vajh sikerül-e az új kolléganőt egy hónap alatt betanitanom arra, amit nekem fél évembe került megérteni?
A csaj tudása kábé olyan szinten van most, mint az enyém, amikor elkezdtem: SAP-t még soha nem használt, és fogalma sincs mi az a pivot tábla. Ami nem baj, mert néhány hét alatt bele lehet jönni.
Csak éppen három hét múlva már nem csak az én jelentéseimet kell megcsinálnia, de mind az öt másik üzletágéét is. Az én útmutatásom és betanitásom alapján.
Hátbazmeg, a lecke fel van adva.
Mert ugye ha más dolgom nem lenne közben, akkor, esetleg....
De van.
És két hónapja könyörgök, hogy tanitsanak meg SAP-ban schedul-özni, nem, az nekem nem szükséges, én csak az erőforrásokat fogom kezelni.
Hát máma végképp bebizonyosodott, hogy ahhoz, hogy az erőforrásokat tudjam, előbb rendbe kell tenni az összes project schedule-jét, mert szarok a dátumok, szinte mindben.
Ugyan már, semmiség, csak át kell irni.
Hatvannál több futó projekt többszáz műveletét, csak úgy átirom.
Ugyan már, mi az nekem!
Amikor halvány lila dunsztom sincs arról, hogyha egy dolgot megváltoztatok az SAP-ban, akkor az mit húz magával.
Egy tervezési határidő egy szerelési határidőt. Egy szerelési határidő egy kiszállitásit. Egy kiszállitási egy anyagrendelésit. Sőt, egy kiszállitási határidő egy számlázásit is mozdit. A számlázási határidő meg a csah-flow-t boritja, az meg a mérleget. És igy tovább és igy tovább, az integrált rendszerekben minden mindennel összefügg, csak éppen nem tudom, hogy mennyire.
De nem is kell, csak irjam át a dátumot.
Hátbazmeg.
Szinte látom, ahogy a népszerűségi indexem zuhanni kezd a projekt menedzserek, a mérnökök, az anyagbeszerzők, a gyártásvezetők, a pénzügyesek meg a rossebb tudja még kik között.
Én meg éjszakánként a kibaszott excel tábláimmal meg az SAP-val álmodom.
A francba, de tényleg.

Szabadságra akarok menni.
Vagy még inkább nyugdijba.

Orrlyukkal a viz felett

Hosszú hetek óta ma van az első nap, hogy viszonylag elégedetten jöhettem haza.
Azt nem mondom, hogy végeztem a munkával, az még azért messze van, de az egyiknek egy jó nagy darabját befejeztem, a másikban meg kibogarásztam egy hibát, ami miatt az egész nem akart működni. Nem az én dolgom lenne, de mivel én dolgozom vele, hát nálam jelentkeznek a problémák.
És ugye a szokásos koreográfia;
- az elvárásoknak, és pláne a tapasztalati adatoknak homlokegyenest ellentmondó adatsort látva először azt hiszem, hogy valamit elrontottam, ezért megcsinálom mégegyszer.
- Ugyanazt az eredményt kapva azt hiszem, hogy hülye vagyok, ezért megcsinálom mégegyszer, ezúttal más módszerrel.
- A cirka nyolc ezer sornyi adatot keresztbe-kasul ellenőrzöm, projektszámra, munkaszámra, anyagszámra, személyi számra, baszámra.
- Az immár harmadszor is megkapott, ijesztő grafikonokat meg adattáblákat szétküldöm.
- Természetesen kapom a visszajelzéseket, hogy ez bizony szar.
- Kapom a finom szúrásokat is, hogy hát bizony hogy is láthatom el igy a menedzsmentet adatokkal, ha még ezt se vagyok képes......
- Szurkapiszkákat elengedem a fülem mellett, mindenkinek roppant kedvesen és egyenként (cirka ötven levél, ráadásul más projekten is dolgozom, tényleg fuldoklok a munkában, de ugye mindenkinél más hibázik) elmagyarázom, hogy többszörösen ellenőrzött adatokról van szó, a hiba nem a mi készülékünkben van, legyen szives, küldje meg nekem a tényadatokat, hogy ellenőrizni tudjam, hogy az adatbázisban hol vesztek el.
- A társaság egy része érti, segit, a másik része nem foglalkozik vele, a harmadik része meg happogni kezd, minden létező főnöknek másolatban szétküldi a levelezésünket.
- A főnököknek is elmagyarázom, hogy mi van. Illetve hogy mi nincs, csak még azt nem tudom, hol van.
- Nem az én dolom lenne megkeresni, de mivel nekem van szükségem az adatokra, hát igy kénytelen vagyok.
- A nyolcezer soros, harminc oszlopos excel fájlt vagdosom, összefűzöm, a dátumokat hónapokra, üzleti hetekre, negyedévekre bontom, a munkaszámokat aktivitásokra bontom, a személyi azonositókhoz hozzákeresem a neveket, az egészet táblázatba rendezem, aztán más csoportositásban újrarendezem, aztán átrendezem, aztán ......
- Aztán feltűnik, hogy az utolsó dátum január 16, holott a hónap ugye 31 napos volt.
Hát basszák meg, az történt, hogy valaki, akinek ez a dolga lenne, elfelejtette jóváhagyni a bevitt adatainkat, és igy minden, amit január 16 után beirtunk, beragadt az SAP-ba.Sőt, még most is benne van, februárra is minden számunk nulla. Kurva jól fog kinézni a statisztikánkban a fél adag január és a másfél adag február, ha egyszer végre felszabaditják az adatainkat. Merthogy az SAP-ban nem a bevitel, hanem az ún. ’release’ dátuma számit.
Na most ez nekem majdnem egy hetes munkámba, vagy 20 órányi processzoridőmbe, cirka 80 e-mailembe, iszonyatos mennyiségű frusztrációmba, álmatlan éjszakámba és gyomorgörcsömbe került. Sőt, ma már egyszer elsirni is sikerült magam.
A mottóm viszont mától: ’It is not my help, it is your job!’
Basszameg!
IT IS NOT MY HELP, IT IS YOUR JOB, PUSSYDICK!
Egyébként igen, tudom, hamarabb is észrevehettem volna, hogy a hónap közepén volt az utolsó ’release’, de hát ez van, én sem vagyok túl okos, csak azt tudom, amit egyszer már a saját káromon megtanultam.

Multinaci Cuppancska

Kivonat a tegnapi és mai emil forgalmamból.
Tegnap délután:
Cuppancska: "....várom a többi naptárigényt is és akkor a hétem megrendelem együtt....."
Hilde: "...kérünk 25 db asztali naptárat...."

Cuppancska: "... Ha érdekelnek a részletek hogy mi milyen naptárat és mennyiért rendelünk akkor szólj és küldöm az infot...."
Hilde: "....sima asztali naptárakat kérünk, de ha van választék, küldd el...."
Nem, nem irtam meg neki, hogy a válszték megküldésével kellett volna kezdeni.

Ma reggel
Cuppancska: " tényleg elküldi a választékot és az árlistát"
Hilde: ">"...köszi, kérünk 25 db sima asztali naptárat..."

Cuppancska: "OK, Rendeld meg a xxx-től"
Hilde: "Úgy kezdődött, hogy összegyűjtöd az igényeket és a héten megrendeled együtt. Most tényleg külön rendelgessünk?"

Cuppancska: "....Igen, igy beszéltük meg....."

Végre itthon!

Szó szerint.
Egyrészt, hazaértem, másrészt, napok óta először a gépet is haza tudtam hozni, mert a héten még minden nap kellett mennem este valahova.
Bloggolni persze csak szövegszerkesztőbe merek, mert egy harmatgyenge wifi kapcsolatom van, öt percenként megszakad.
De kurva szar hetem volt!!!
Dühitő, fárasztó, szopatós, önszopatós.
Azért volt benne egy jó vacsora (garnélarák ropogós zöldségbundában, bulgurágyon és valami halfilé roston sütött zöldségekkel. Villányi bort ittunk hozzá, tudom, nem pont passzol a halhoz, de magamnak mégsem akartam egy külön üveg fehéret rendelni).

A hét vicce:
Az elegáns szálloda garázsfiúja felajánlotta, hogy leparkolja a biciklim. Egy pillanatra elképzeltem magam, ahogy egy hanyag mozdulattal odadobom neki a lakatkulcsot, de aztán rájöttem, hogy ehhez előbb le kéne operálni a kulcscsomóról, ami ugye nem két másodperc. Szóval inkább letettem róla, megelégedtem azzal, hogy megmutatta a parkolóhoz vezető utat. Hehe, had szórakozzon kicsit ő is, elég proccos majom előtt kell hajlongania.


Azért volt a héten egy jó mondat is, a tréner szájából hangzott el:
"I think he did the right pick...."
Mármint a főnököm választott jól, engemet.
Nna.
Iszonyatosan el vagyok maradva mindennel.

Ha ez igy megy tovább,

befellegzett az URL életemnek.
Persze lehet az IRL-nek is.
Iszonyatos fáradt vagyok, és dühös, meg minden.

Torkos Borz

igen, pont úgy szopok.
ÁÁÁÁÁááááááááááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá
áááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááá!!!!!!!!!!!!!!

Október 1.

A nagy hajtásban közben el is lett felejtve, hogy lejárt a próbaidőm. Pénteken még volt eszemben, hogy bemegyek a főnökhöz és rákérdezek hogy kell-e jönnöm elsején, mert ha igen, akkor inkább nem jönnék, kéne már egy-két nap szabadság. Eddig ugyanis nem vehettem ki, benne volt a szerződésemben. A számat még ki se nyitottam, már kezdte sorolni, hogy miket kell megcsinálnom 20-ra, amikor jön a nagyfőnök. Hát szabadságigénylés elhalasztva, mert az a 20-a bizony 14-e. Akkor megyek ugyanis egy egy hetes tréningre, szóval addigra kész kell lennem.

Legközelebb már csak ma jutott az eszembe, hogy hát bizony elmúlt a fordulónap, véglegsitve vagyok. Vigasztalásképpen be is szabadultam rögtön a kedvenc internetes CD boltomba, ime:
egy Tosca (amilyen pervrz HüPi vagyok, naná, hogy az überbrutális, taszitóan perverz Terfel miatt vágyom erre a lemezre)


egy Mozart Da Ponte trilógia
Ecsém, ilyen katalógus ária van benne:

És igy okitja a 15 éves lányokat Despina a Cosiban (a kotonért külön állami támogatást érdemel az előadás):

Aztn hiszem, hogy Mozartot én már vagy csk lemezről nézek, vagy elmegyek érte Amszterdamba :-))

És becsúszott egy Puritánok is, mert még soha nem láttam, és más is örülni fog neki, ha kölcsönkapja :-))



Más:
nem pont a szexuális zaklató Scarpiáról jut az eszembe, de máma eszméletlen nagyot nőtt a szememben a cégem. Körmélben értesitettek arról, hogy egy férfikollégától megváltak, mert zaklatta az egyik kolléganőt.
Én igy, ennyire konkrétan (név nélkül persze) ilyenről még nem hallottam, Magyarországon legalábbis nem. Határozottan, keményen, igy kell ezt, le a kalappal!

Rugalmasnak lenni

Máma jött egy üzenet a házi csetünkön:
- Hilde, hétfőn (29-én) szabadságon voltam.
- Jókor szólsz, fél órája zártam le a kronoszt, úgyhogy ma vagy szabadságon, ha megfelel.
- OK.


Hát igy. Csak a fejembe ne szálljon a hatalom ....

Krizishelyzet

Az összes, de tényleg az összes őszi-téli pulcsimat sikerült összemosnom egy papirzsebkendővel.
Csak ki akartam belőlük öbliteni a szekrényszagot, és tessék!!



Más:
most jön ki rajtam az elmúlt másfél hónap minden feszültsége és frusztrációja. Este alig birok elaludni, reggel alig birok felkelni. Remélem hamar elmúlik majd, most megadtam magam, fekszek és nyögök, meg Tannhausert hallgatok. Jah, és megittam egy üveg alkoholmentes Sopronit. Hátha használ.

Kálmándi Mihály énekel az Esthajnalcsillaghoz

Már nem először

jutott nekem az a nem túl hálás szerep, hogy az elásott hulla fölött kezdjem legelni a füvet.
Még jó, hogy le nem lőttek.
Panaszkodtam itt ugye, hogy hetek óta szivok, mert a statisztikák és kimutatások amiket csinálnom kellene, sehogy sem állnak össze. Cudarul éreztem magam miatta, egyrészt, mert hülyének éreztem magam, másrészt meg a főnököm szinte semmilyen jelentsét nem tudta időben elkésziteni. Miattam ugyebár, illetve az én butaságom és alkalmatlanságom miatt. Minden nap vártam, hogy elküldenek, tényleg egy kinszenvedés volt.
Tegnap aztán összeraktam a dolgot és elküldtem neki Londonba, hogy nézesse már meg az ottaniakkal, mert ezt e-mailen meg telefonon úgy látszik nem lehet.
Hát kérem, máma aztán megindult az e-mail forgalom, legalább harmincat kaptam, mindenhez oda vagyok irva, hogy másolatot kapjak. Gyakorlatilag bedőlt az egész rendszerünk, legalábbis az a modul, ami minket érint. Az a kis gikszer, ami miatt az én kimutatásaim olyan valóságtól eltérő adatokat mutatnak egy nagyon komoly adatbázis hibát fedett fel.
Nno.
Hát kérem szépen, igy jár az, aki dolgozik.
Most csak arra kell nagyon ügyelnem, hogy a három hétnyi szopás után ne álljak át a fasz másik végére és ne akarjam visszaadni azt a rengeteg frusztrációt, amiben részem volt. De nem lesz baj, meg tudom állni, sőt, nem is fog nehezemre esni. Annyira boldog vagyok ugyanis, hogy végre kiderült, hogy nem én vagyok alkalmatlan, hogy még mindenkinek külön meg is köszönöm, amiért igy meggyötörtek. Tegnap este például este fél tizre értem haza, a zuhogó esőben.
Most viszont végre kilaszom magam.
Nno.
A szeptemberben elmaradt SAP tréning október közepén lesz, szerintem fél éven belül fejvadászok fognak sorban állni előttem, hogy menjek hozzájuk szakértőnek.

Jah, és most már majdnem 100%, hogy ő lesz Grane2.

Az árhoz még tessenek hozzáadni 10-15 ezer forintot egy jó lakatra. Basszameg, egyszer valahol egy riasztós mondta, hogy egy ház értékének 10%-át érdemes biztonságtechnikára költeni. El voltm hülve, hülye faszkalap, riogatja itt az embereket, hogy jobba menjen neki.
De nem, igaza volt.
Rohadjon meg világ.

Kecsöpös lecsó

Na, azt sem hittem volna, hogy tényleg létezik kecsöpös lecsó, de tényleg van olyan, máma azt ettem a menzán. Hihetetlen szar volt, konzervlecsó cukros ecetes aromával. Egy picike szelet hal volt alatta (merthogy azt rendeltem volna, lecsós halat), és főtt krumpli mellette. Ami ráadásul meg volt szórva száraz petrezselyemmel. A száraz petrezselyem kissé békapisi aromája nagyon rosszul megy az ecethez, nekem elhihetitek.
Én nem tudom, minek megy az ilyen szakácsnak, miért nem inkább hullamosónak vagy sirásónak, még mindig kevesebb embert tenne sirba.
Az étlap szerint sonkávas és sajttal sütött padlizsánban parizer van, a leves vagy sós, vagy zsiros. Olyan, hogy se elsózva nincs, se zsirba fojtva, olyan nem létezik. Igaz, olyan sem, hogy egyszerre sós és zsiros. Ez a napi feladvány, hogy aznap mi van soron.
Ha nem lennék ennyire kész, kitanulnék szakácsnak és nyitnék egy kis kifőzdét.
Ahogy a dolgok állnak, még megtörténhet.

A nap kérdése

Vajon hány órai munkával lehet egy 45.629 sorból és 45 oszlopból álló táblázatot összetömöriteni, hozzáadni egy 894 soros és 7 oszlopos táblázathoz, majd ismét nyomni és forgatni rajta annyit, hogy a végén kapjak egy 15 sorból és 4 oszlopból álló táblázatot, amiből majd holnap készitek egy egyszerű oszlopos grafikont.
A helyes megfejtés beküldők megmasszirozhatják a hátamat és főzhetnek nekem vacsorát. A beküldés sorrendjében, természetesen.

Libikókán

Na, most ahhoz képest, hogy naponta kétszer akarom bedobni a törölközőt, a főnököm ma rendelt nekem egy mobiltelefont és végre beiskolázott egy egy hetes SAP tanfolyamra. Nem is akármilyenre, bentlakásos, Balatonpart, bizniszcenter és konferenciaközpont, teljes ellátás. Mert a mobiltelefont ugye bármikor leadhatom, de a tanfolyam azért már komolyabb dolog, azt azért nem kapnám, ha nem akarnának megtartani.
Mondjuk pont a céges mobil az, amit kurvára nem akarok. Azt valahogy szabotálnom kéne, mert még a hideg is kilel, hogy nékem két telefon legyen a táskámban.
Egyébként tényleg istentelen sokat dolgozok, ma az egyik kolléga akitől tanácsot kértem csak annyit nyögött ki, hogy "De hát ezt már próbáltuk, hát ez lehetetlen!"
Egyébként szerintem is az, a feladat kábé 10 %át tudom csak elvégezni.
Annyira fáradt vagyok, hogy most nincs erőm kiszámolni, mennyi is az.
Mármint a lehetetlen 10 %-a mennyi.

Egy nehéz nap délutánja

Hát basszus, máma (és tegnap este) minden összeesküdött ellenem.
Ömlesztve, mert rosszul vagyok.
Azt hiszem, végre megtalaláltam a kijáratot a projektmendzser-projektasszisztens-mérnök-csoportvezető-irodavezető bűvös ötszögből. Eddig csak kérdezgettem, hogy ki tudna segiteni ennek vagy annak a problémának a megoldásában, és mindenki továbbküldött. Ma fogtam magam és irtam egy e-mailt az irodavezetőnek, hogy itt a szükséges két megrendelő ellenjegezve, legyen szives és intézkedjen, jelöljön ki valakit a projekt inditására.
Az csak a baj, hogy az irodavezető gyakorlatilag a főnököm, vagy legalábbis annak a helyettese - illetve hát, egy ilyen mátrixos szervezetben ezt soha nem lehet tudni, legalábbis nekem még nem sikerült rájönnöm, hogy igaziból ki is adhat ki egy utasitást valakinek arra, hogy egy feladatot elvégezzen.
Nekem a felvételnél azt modnták, hogy a határozottságom és a pitbulltermészetem kell nekik, hát most tessék, itt van, ők akarták, ráfogtam, most már akkor sem engedem el, ha eltörik az állkapcsom.
Mindenesetre holnap kiderül, hogy ilyesmire gondoltak-e. Én mondjuk nem, de már úgyis mindegy. Én már tudom, hogy ha tisztességesen dolgoznának azok, akiknek ez bele van irva a munkaköri leirásába, énrám nem lenne szükség egyáltalán. Na jó, legfeljebb valami Cuppancska félére, akinek annyi dolga lenne, hogy a tetűlassú SAP-ból letöltögesse az adatokat a főnöknek. Itt nem az a baj, hogy tervezni kell az emberi erőforrást, hanem az, hogy túlteng a szorgalmi gyengeforrás.
Nna, még a humorom is szar.

Aztán, tegnap munkaidő vége előtt öt perccel hivott a főnököm, hogy az a lengyel kollégánk akinek pénteken szerveztem le az itt tartózkodását, lekéste a gépet. Nosza, újraszervezni taxit, szállodának szólni, hogy a szobát tartsák fenn. Ez semmi.
Közben küldtem neki taxicsekket a szállodába, hogy ne a saját pénzével kellessen fizetni. Üzenet a szállodába, SMS a kollégának, hogy ne fizessen, hivja ki a recepcióst, stb, stb. Reggel az egyik kolléga behozza, fél nyolckor várja szálló előtt, fél kilenckor megbeszélés az egyik kollégával, kilenckor egy másikkal, tizenegykor egy harmadikkal, egy órakor megint, kettőkor ismét, kézről kézre fogják adni.
Na most ehhez képest a taxicsekket nem adták le a szálloda portáján, gondolta az illető, majd reggel, amikor hozza befelé. Csak hogy nem vele jött, hanem talált valami ismerőst. Fél kilences megbeszélés lekésve. Aki viszont kilenctől tizenegyig akarta, az fél tizre végzett. Akkor besuvasztjuk azt is, ami reggel elmaradt. Akkor közben kiderült, hogy igaziból nem is a mi vendégünk, nem fizethetünk neki ebédet. Bizisten, a percre pontosan leszervezett és visszaigazolt meghivókkal megtámogatott programot kétszer szerveztem át. A netes konferenciameghivásokkal, lemondásokkal és módositásokkal együtt legalább húsz-harminc e-mailt irtam. Csak tudnám mi a fasznak, amikor az egész annyiból állt, hogy egyik iróasztaltól átsétált a másik iróasztalhoz, délután meg lesétált a a műhelybe és ment sorba a munkaállomások között.
Nem kell ám érteni, hogy mi történt, én sem értettem, csak kapkodtam a fejem és sodródtam az eseményekkel.

Mindeközben háromszor kellett ma újratelepittetnem az ekszcellt mert összeakadt a levelezővel és minden mentésnél vagy e-mail küldésnél lefagytak. Ezt jó multihoz méltóan távgyógyitással, Indiából próbálták megoldani, aminek eredményeképpen több mint három és fél órát lógtam a telefonon. A végén már közöltem, hogy amig az újabb verzió felmászik, én elmennék öt percre, mert összepisilem magam. Ezt mondjuk nem igy mondtam, de szerintem értette a srác és nincs kizárva, hogy addig ő is kirohant és könnyitett magán. Viszont tudja, hogy van nálunk egy Balaton.
Este fél hétre sikerült egy működő számitógépet kapnom, még akkor fogtam hozzá az e-mailjeim olvasásához, szortirozásához, megválaszolásához.
Sikitok.
Basszus, most már kivánom, hogy rúgjanak ki, ezt én nem akarom, ráadásul közben a velem szemben lévő légkondi 25, a hátam mögötti viszont 16 fokra van állitva.
Bassza meg, inkább visszamegyek takaritónőnek, de ezt nem, ilyen napot mégegyet nem és nem, nemmmmmmm fogok végigcsinálni!!!!

Azt viszont elhatároztam, hogy a lengyel srác telefonszámát megteszem a lottón. Országkóddal, kettes csoportositásban tökéletes tipp, szerintem nyerni fogok vele.

Idegbaj ellen: