Rohamosan

fogy Kereksenekű ereje.
Tegnap átmentünk kicsit strandolni a Rómaira, és majdnem tragédia lett a vége. Az utolsó pillanatban ugrottam utána és rántottam ki a viz alól. Régóta nem úszik már a kis hülyéje, nem is tudom, minek inult neki. Éppen a cipőmet húztam amikor hallottam a jellegzetes kis sipolását, amivel azt jelzi, hogy egy pompás, kihúzni való fadarabot sodor a viz. Régebben áradáskor egész nyárfákat kicibált a partra, mostanában már csak bokáig merészkedik, kétarasznyi kis ágacskák után.
Szóval húzom a cipőmet és mire megfordultam, nem láttam a kutyát. A sodródó fatörzs előtt volt némi kis oda nem illő fodrozódás, arrafelé vetettem hát magam. Egy pillanatra felbukkant a feje, aztán megint elsüllyedt, de akkor már szemmel tudtam követni. Utánanyúltam, szó szerint a fülénél fogva húztam ki. Gyorsan fogást váltottam a nyakörvre, mégis stabilabb.
Ma már hiába csalogattam, bokánál beljebb nem jött be, a markomból locsolgattam kicsit, hogy hűljön.
Az agya persze nem öregszik, kis hülye hebrencs még mindig. Pénteken például egy kölyökgalamb után vetődött ki a babakocsiból. Szép nyugisan utazik pedig, nézelődik, élvezi nagyon, meg sem szokott mozdulni. A galambfióka egy akácfa mögül lépett elő, mozdulni sem volt időm, Lujza már repült. Persze elesett, átforult, nyekkent egy nagyot és visszapattant a betonról. Amikor újra földet ért, alatta volt szegény kis galamb, jószerivel agyonnyomta. Mire odaértem, már a szájában volt, pár szárnytollat tudtam csak megmenteni. Egyben nyelte le, mint a kigyó, az alsó állkapcsával tolta le a torkán szegénykét.
Éppen előtte való nap találtam ki pedig, hogy hétvégére veszek egy szép darab bélszint, nehogy úgy menjen el, hogy soha nem evett egy szép darab marhahúst. Hát a friss galambpecsenye hatására ezt a tervet módositottam, maradtam a szokásos és jól bevált tüdő-gége-vese-lép kombónál. Most éppen spenóttal és friss céklával.

Nem tudom, szoktatok-e nyáron céklát enni. Én csak pár éve jöttem rá, hogy nyáron is lehet céklát enni. Addig azt hittem, hogy ez egy tipikusan téli zöldség. Egyszer teljesen véletlenól vittem haza a kosárban egy szemet, szerintem válogatás közben beleeshetett, mást el nem tudok képzelni, miért vettem volna augusztusban céklát. Fizetni legalábbis nem fizettem érte, szóval biztos nem volt szándékos. De ha már ott volt, lereszeltem, kikevertem egy kis majonézzel és talán valami csirkecombot sütöttem hozzá. Nagy felismerés volt, hogy a nyári cékla sokkal, sokkal-sokkal finomabb, mint amit télen vehetünk. Frisebb, édesebb, ropogósabb, szaftosabb, szóval jobb!
Azért a héten mégiscsak megveszem azt a bélszint, nehogy a végén késő legyen.