Dublin

Négy és fél órája landolt velem a gép, ez alatt az idő alatt a következőket vettem észre:
- Írország egy mediterrán ország. Már kinyíltak a nárciszok, virágzanak a magnólia fák, a japán cseresznyék és szerintem még mandulát is láttam. Sót, hatalmasra nőtt, szabadba kiültetett jukka pálmákat.
- Dublinban is vannak kátyús, foltozott utak. Sőt, kátyús, foltozott járdák is.
- itt nem festenek fel zebrát, viszont minden, mondom minden egyes lámpánál kérheti a gyalogos a zöldet és hangos sípszóval jelzi a lámpa, ha vált.
- egészen kiváló bringaútjaik vannak.
- a taxik itt is ráparkolnak a bringautakra.
- rengeteg bringatárló van, nem azok a fos izék, mint nálunk, amibe be kell szorítani a kereket, hanem szuper n tárolók, amikhez hozzá lehet támasztani a bringát, és a vázat odalakatolni.
- az írek tényleg nagyon szeretik a kisvárosi hangulatú sorházakat, falsíkból kiugró bejáratokkal. A bejáratok közötti egy-másfél méter széles kertecskét szintén kovácsoltvas kerítésekkel veszik körbe. De annyira, hogy kaput sem hagynak rajta, szerintem át kell mászni a kerítésen, vagy az utcáról behajolva kertészkednek.
- majdnem minden sorházi kerítéshez oda van lakatolva 2-3 bringa, ott alszanak a drótszamarak az utcán.
- az írek nagyon szeretik a kovácsoltvas erkályrácsokat. Annyira, hogy még utólag is képesek felrakni a házakra, még akkor is, ha nincs erkély, csak ablak. Az erkélyeknek az alja is kovácsoltvas, egy sűrű rács.
- vadiúj, modern épületek is épülnek a régifajta, alulról felhúzható ablakkal, ami bennünket leginkább egy menzai átadó-ablakra emlékeztet.
- az szállodákban errefelé nem tesznek a szobákba WC-kefét.
- a mosdók lefolyója alapjáraton be van dugva. Illetve úgy van kiképezve, hogy alapjáraton nem folyik le a víz, el kell fordítani a dugót, ha nem lavórként akarom használni.
- a szobámban minden ágy, egy szimpla, egy dupla, és egy kinyitható pótágy is rendesen, hófehér damaszttal meg van ágyazva.
- a két sarokkal lejebbi grillben a pultos fiú megtöltött egy mekdonaldszos méretű kis zacskót sült krumplival, a kis zacskót beledugta egy otthoni kifliszacskó méretű vastag papírzacskóba, mellédugta a két sült kolbászkát, aztán lapátolt még a nagy papirzacsiba egy kis sült krumplit. Aztán még egy keveset. És még. Amikor már dagadt a zacskó, akkor megkérdezte, kérek-e rá sót. Nem értette, miért akarom előtte megkóstolni, ők nem sóznak előre. Azt is kérdezte, ecetet kérek-e rá. Elkövettem a hibát, hogy nem kértem, de holnap fogok, esküszöm. Szóval amikor a nagy zacskó már majd kirepedt, akkor behajtogatta szépen, és jó étvágyat kívánt. Csak azt nem értem, minek kellett ehhez először egy kis zacskó? alig találtam meg a nagynak az alján.
- A dublini juppik péntek éjjel fél kettőkor szürke csíkos öltönyben, kanárisárga vagy piros pöttyös nyakkendőben lazulnak a helyi pubban.
- itt a Guiness sört negyedannyi szénsavval csapolják, mint nálunk, és mégis lágy, krémes habja van.
- hát egyelőre ennyi. Vigyáznom kell az akkumulátorra, le ne merüljön, mert töltőt hoztam ugyan, de arra nem gondoltam, hogy itt más a konnektor.