Brünnhilde szikláján

Valló világ

2011/02/19

16 Km

2 óra 32 perc 21 másodperc alatt.
És még azt sem mondanám, hogy hú de borzasztóan elfáradtam bele. Még a pulzusom sem nagyon szaladt meg, 142 volt a legtöbb. Inkább csak térdben elmerevedett a lábam, és rettenetesen viszketett a bőröm a csatakosra izzadt melltartó meg a hátamra tapadt póló alatt. Az borzasztó, csöpög az izzadtság a szemöldökömről, iszonyatosan viszket a hátam, vagy a hónom alja, a mellem alatt egy valóságos sós vizű tavacska gyűlik, a három napos borostám beleakad a bugyi anyagába és tépi a bőrt ott, ahol az a legvékonyabb. Odanyúlnék, megigazítanám, megvakarnám, megtörölném, vagy akárhogy segítenék magamon, de nem lehet. A szalag fut alattam, nem lehet odanyúlni, nem lehet lassítani, mert kiesek a ritmusból, újra kell kezdeni, és az nagyon fárasztó. Sokkal fárasztóbb, mint tartani a tempót.

Címkék:

1 Comments:

  • At 12:22 de., Blogger Rowena Shepard said…

    Ismerős. :D Az én kedvencem, mikor az ember kezében kard van és ugyanazt a mozdulatsort csinálja századszor. A karom leszakad, a bal kezemen a hüvelyk-és mutatóujj közti részt folyton dörzsöli, mikor eltevés előtt végighúzom. Ja, és vakarózni meg igazgatni szintén nem lehet a vastag vászon alatt, most még egy hakamám is lett, merev és olyan bő, hogy elveszem benne (de ilyennek kell lennie), és majdnem földig ér, felálláskor rendszeresen rálépek. Közben még éhen is halok, mert előtte már volt egy kétórás edzésem.

    Úgyhogy szolidaritás :D

     

Megjegyzés küldése

<< Home