Wagneriánusnak lenni Pesten

A legjobb, ami csak történhet velem.
De tényleg.
Először is, ilyenkor eljövök szabadságra. Minden évben. A régi főnököm már tudta, az új meg hamar meg fogja tanulni, hogy Hilde júniusban szabadságon van.
Az kicsit hiányzik, hogy idén már nincs Lujza, akivel ilyenkor meg lehetett nyújtani a reggeli sétákat egy kis reggeli napozással. Idén edzeni megyek - már persze ha el nem alszom. Mert aki késő éjjelig szórakozik az operában, az bizony reggel nem nagyon akar 10 óránál hamarabb felkelni. Pláne, mivel amúgy is szabadságon van.
Aztán persze a körítés, ami a Wagnerekkel jár - minden felvonás előtt a fanfárok jelzik a T. közönségnek, hogy lassan vége az egy órás szünetnek, ideje cihelődni.
Az első fanfárokat mulasztani szoktam, mert azok a főbejárat felett hangzanak el, én meg oldalt szeretek ücsörögni, a Duna felé néző lépcsőkön.
A második fanfárra szoktam kiskanállal összekaparni a csésze alján maradt tejhabot (előadások előtt), kiinni az utolsó korty sört (első szünet) vagy kikapni a tonikos pohár alján maradt jegek közül a citromszeletet és elrágni (második szünet).
Persze, nem mondom, hogy mindez az élvezetek csúcsa, és hogy minden tökéletes.
Nyilván kellemesebb lenne az alkonyi napban, a langyos lépcsőkön ücsörögni, ha a HÉV felüljárója nem rondítana bele a budai panorámába. Azt már mondani sem merem, hogy ha a Nemzeti fertelmes álboltívei nem rondítanának bele a képbe - ezen mondjuk könnyű lenne segíteni. Ha most körbeültetik borostyánnal, öt év múlva semmi sem fog látszani a gagyi épületdíszekből. Csak mondom. Viszont most virágzik a MüPa mellé ültetett néhány fiatal hársfa, a levegő részegítően illatos tőlük.
Az is jó lenne, ha a MüPa büféiben valami jobb kávét főznének, és nem az erjedt ízú lavadzát. Mondjuk, külön kérsére van barnacukor és fahéjszórás is. De még jobb lenne, ha nem nekem kellene kérni, hanem ők ajánlanák.
Az is jó lenne, ha a sör csúcsát nem az üveges gösszer jelentené, hanem csapolnának valami finomat. Mondjuk, legalább üveges, és nem dobozos.
Az sem ártana, ha valami finom saját szendvicset csinálnának, és nem az előre dobozolt tramezzinit, direktben a hűtőből, jéghidegen.
Meg egyáltalán, a vendéglátás szinvonala nem ér fel az épület, és pláne az előadások szinvonalához.
Nyári karácsony ez nékem, hogy két hét alatt 7 Wagnert hallgathatok. Az előadások fele már lement. Egy hete szabin vagyok, most kezdem érezni, hogy talán végre ki tudtam magam pihenni.
A második sorozattal majd feltöltöm az elemeim. Legalább annyira, hogy szeptemberig elég legyen a töltöttség. Mert akkor majd megnézem, milyne Berlinben wágneriánusnak lenni. Nehogy már elteljen egy év élő Ring nélkül.