Egy rakás szánalom,

az vagyok.
Már pedig éppen kezdett megjönni az önbizalmam.
A sikeres vizsgámat megünneplendő, megajándékoztam magam 4 nap wellnesszezéssel egy kis fürdővárosban. Napi két edzés, masszázs, ázás a mindenféle hőmérsékletű gyógyvizekben, fiatal gyúrós cimborák, istenien éreztem magam.
Fogalmam sincs, miért találtam ki, hogy majd én szombat este elmegyek bulizni.
Sőt, lehet, táncolni is fogok, mert miért ne, olyan régen csináltam.
A legmélyebben dekoltált ruhámat vettem fel. De tényleg, még a csapos kislány sem mutatott többet, pedig rajta push-up melltartó volt, én meg ugye a sima, vékony anyagú "what you see is what you get" melltartókat szeretem. Nos, ha nem vigyázok, ebből a ruhából kilátszik a csipkeszegély. Nagyon elhatároztam, hogy márpedig ma este nem fogok vigyázni, villanjon, amit villantani szükséges ahhoz, hogy legalább futólag bepasizzak. Sőt, magassarkú cipőt vettem fel, ha már annyit melózok a vádlimmal, látszódjon az is. Taxit kellett hívnom, mert ugye magas sarkakon azért nem egészen úgy jár az ember lánya, mint a megszokott trappolós cipőben. Még szájfényt is tettem fel, meg szempillaspirált. Anyám azt mondta volna, "Úgy kiőtöztél kisjányom, mint a Szaros Pista Jézus nevenapjára".
Hát tényleg úgy kiöltöztem, ezen nincs mit szépíteni.
A helyi menő pub-ban 11 felé kezdődik az élet, én elegánsan 11:30-ra kértem a taxit, ha már így kipakoltam a  csöcseimet, legyen közönsége a bevonulásomnak.
Hát nem volt.
8-10 hervatag fiatal ücsörgött 2 vagy 3 asztalnál, a legtöbben baszkurálták a telefonjukat. A maradék a tévén nézett valami focimeccset.  Ennél már az is egészségesebb lenne szerintem, ha csoportosan maszturbálnának, mert akkor legalább tán tanulnának egymástól valamit. De a csoportos telefonbaszkurálásból nem sok élettapasztalatot lehet gyűjteni - szerintem legalábbis.
Nálam nyomorultabbul tán csak a DJ érezhette magát. Nyomta szegény a rettenetes, szintetizátor alapú monoton ritmusképletekkel újrakevert slágereit a 80-as, 90-es évekből, de a kutya sem figyelt rá.
Nekem ez kimaradt, hogy az emberek mikor kezdtek nem táncolni a szórakozóhelyeken. Mondjuk erre a zenére nem is nagyon lehet, piszok unalmasak a számok.
Egy órát bírtam, az összes italos üveg cimkéjét elolvastam, megállapítottam, hogy a csapos kislány ügyes és fürge, de ahogy mosogat, az egy járványügyi kockázat.
Rám viszont a kutya sem nézett rám, hiába a gigadekoltázs, a szájfény, hiába a magas sarkúban lefeszített lábfej.
Felejtős ez az egész.
És nem elég, hogy saját magam döntöttem romba a saját önbizalmam, mindehhez még megittam két korsó sört, ami legalább 380 tök fölösleges kalória. Mert ha legalább jobb kedvem lett volna tőle, vagy jólesett volna, akkor ok, akkor megérte. De nem esett jól iszonyatos savanyú érzés maradt bennem