Hjakérem, így mulat egy magyar úrhölgy!
Másfél óra alatt eltapsoltam tizenvalahányezer forintot, össze se merem számolni, pontosan mennyit.
Meló után kisétáltunk ugyanis a könyvhétre. Nem akartam én venni semmit, bizisten nem akartam. Aztán valahogy mégis megvettem a Csokoládét, Réz András Szorongásait, egy albán író, Ismail Kadare egy regényét. Nyelvtudásom karbantartására a 80 nap alatt a Föld körül-t angolul, meg végre van egy saját Vándorbab-om is Bachertől, azt egy hozzám hasonló pákosztos, botcsinálta filozofernek évente egyszer újra el kell olvasni és már nagyon macerás volt mindíg kölcsönkérni.
Ráadásul a könyvheti kolbászolás közben úgy beledagadt a lábam a cipőbe, hogy egy akciós bolt előtt elmenve rámköszönt a cipőbolt kínálatából az egyetlen bőrcipő. Rámszólt hogy menjek be, csak 4990 Ft, vegyem meg. Jó kis puha talpú, lapos sarkú, fekete bőrszandál, valóságos felüdülés volt átcserélni azt a merev talpú trottőrt amiben dolgozni voltam, és amiben nem szándékoztam másfél órát kolbászolni a sátrak között. Ráadásul a hiúságom is legyezgetve lett, először a 39-eshez nyúltam, de a barátnőm közölte, hogy az nekem nagy, elég a 38-as. Én meg, a hiú páva aki vagyok, elhittem neki.
Az már csak a fizetés után jutott az eszembe, hogy tavaly is vettem egy ilyen kis lapos sarkú futkosót, most egy világos színű, irodábajáró nyári szandál kellett volna.
Az biztos, hogy a hónapi kajapénzt újra kell terveznem.

Más: ami a Bazilika-teret illeti, azt bizony nagyon elizélték. A bazilika gyönyörű lett, látszik, hogy az ország legjobb szakemberei dolgoztak a felújításán (többek között Laan. is, aki az apostol-szobrokat reparálta) A tér szép, reprezentatív, csodásak a szines mészkő-intarziák, de az ég szerelmére: a város közepén, a kőrengetegben egy óriási, napsütötte tér, sehol egy tenyérnyi árnyék, csak a felforrósodott márvány. Pad, lóca, szék, ilyesmi nyilván nincs, hisz ki a francnak lenne kedve egy óriás-serpenyőben ücsörögni? Legalább egy kutat, pár fát, vagy ha arra nem alkalmas a hely, néhány pergolát és gyorsan növő futónövényt kellett volna oda tervezni, mert így emberi életre alkalmatlan a tér.
A könyvheti pavilonok be vannak szorítva, az írók a kb. négy méter széles folyosók közepén dedikálnak, az olvasók meg vagy felbuknak a szék lábában és az író ölében landolnak, vagy nem. Méltatlanok a körülmények. Ma felhős volt az ég, de holnap, ha kisüt a nap, hőgutát fognak kapni az emberek, a mentők nyugodtan kitelepülhetnek.

Pihenésképpen beültünk a Mozart csokiboltba, kávézni. Hiszitek vagy nem, chilis csokit ittam :-))
Habos kakaó, megszórva egy leheletnyi csilivel. Nem lesz csípős az ital, csak valahogy felerősödik a csoki aromája.
Pont olyan, mint amikor az olaszoktól megtanultam, hogy a friss narancslébe kell dobni egy csipet sót. Az sem sós ízű lesz, hanem édesebb és aromásabb.