Egy lidércnyomás ez a nap.
Fél hatig tanultam, nyolcig aludtam. Vissza kellett fordulnom az indexemért.
A tanerőket meggyőztem (még emlékeznek rám, engem csíptek a tanárok nagyon), beleegyeztek hogy két vizsgát csinálja. 50 perc volt adva.
Mint a güzü, a logisztikával kezdtem. A rosszabbik fajta teszt, amit egy külön lapon kell satírozni. Olvasom a kérdést, kiválasztom a 6 válaszból a lehetséges 0-6 helyes választ, megjegyzem a kérdés számát, a válaszok betűjelét, előrelapozok, satírozok, visszalapozok, kérdés, válaszok, előrelapozok, satírozok, hússzor. A számpéldákat elronthattam, szerintem rossz képletet használtam, de nem vagyok benne biztos. Én nagyon tudok koncentrálni. De tényleg. Nem látok, nem hallok, másfél méteres körzeten belül kis szikrák sülnek ki, ha valaki közelít.
Leadom a lapot, kapom a humán erőforrás tesztet, ugyanaz a fajta, de hálistennek számpéldák nélkül, viszont negyven kérdés.
A közepénél járok, amikor bemondják, hogy már "csak" harminc perc van hátra.

MmmMiIIIIiiiiiiiiiiii????????????
20 perc alatt megcsináltam másfél 50 perces vizsgát.
Fogalmam sincs a kérdésekről, arról hogy jó lett-e, olvastam, mérlegeltem, döntöttem, memorizáltam a megoldást, lapoztam, satíroztam, és kezdtem előlről.

Mire kiértem, lapos volt a hátsóm.
A vadiúj bringámon.
Kb. 12 kilométerre a lakásomtól, buszra szállni biciglivel nem lehet, elindultam gyalog.
Vagy három kilométert toltam, az Óbuda vasútállomásig. Még jó hogy kapcsoltam, sajnáltam az én szépségemet felnin hazatolni.
1 órát kellett várnom a vonatra.
Hanyatt feküdtem egy padon, egy hársfa alatt. Sajnos már elvirágzott, most ott haltam vona meg az erős illatban. Bizisten nem bántam volna, rosszul voltam nagyon, a reggel bevett görcsoldók hatása is elmúlt már, fájt a hasam, fáradt voltam, szikkadt és hisztis. Néztem magam fölött a lombokat, a vasútállomás épületének az ereszalját, a villanydrótokat, a lassan vonuló felhőket.
Egy kis csuri legalább egy negyedórát tollászkodott az egyik villanydróton. A lábacskáival vakarta a nyakát egyik oldalon, aztán a másikon, a szárnyacskáit lengette, legyezőformára szétterítette majd összecsukta a farktollait.
Nem is értem, miért szépítkezett annyit, náluk már lejárt a párkeresés időszaka, jövő februárig nincs szüksége a vonzerejére.
Szép, sárga lepkéket is láttam.
Nekem gombász-szemem van, tudok nagyon lassan nézni, egész megelevenedett a lomb. Mókust is láttam, meg méhecskéket. Azt hiszem, az egyik vascső kerítésoszlopban fészkelnek, egy kis lyuk volt benne fúrva, azon jártak ki-be.
Mire megjött a vonat, egész jól voltam. A szép, új vonat jött, alacsony padló, magas mennyezet, légkondi. Gyönyörű!!! Csak kalauz nem volt, potyáztam.
A bringásműhely még nyitva volt, sajnos még nem vettem imbuszkulcsokat (5-ös méret) a szereléshez. Sürgősen pótolom, mert 1200 ft-ért ragasztották meg a hátsóm. Amíg csinálták, bevásároltam.
Már megittam egy nagy pohár vörösbort, kezdek zsibbadni.
Most lefekszem. Nem ruhástul, hanem levetkőzve, zuhanyozva, bekrémezve alszom legalább 10 órát. Hajnalban kicsit takarítok (már ha vissza nem alszom), reggel római, délután meló, este kezdem előlről, mert kedden egy ugyanilyen kör vár rám csak kriminológiából és krízismenedzsmentből.

Szeretnék elmenni nyaralni.