Hja.

Próbálok kedves lenni, meg segítőkész, az odáig rendben van.

De olyan emberek, akiket életemben négyszer vagy ötször láttam, mitől érzik magukat annyira fontosnak, hogy este 10 után telefonáljanak? Ráadásul egy olyan ember ügyében, akinek egyrészt segíteni sem tudok, másrészt meg életemben nem láttam még?
Csókolom, hát parasztnak kell születni ahhoz, hogy valakiben egy hangyapaszulynyi kissebbségi érzés legyen és ne higyje azt, hogy éjjel negyed 11 felé még boldogan fogadják a hívását, mindenféle piszlicsáré ügyben?
Egyébként is: már régen feltalálták az e-mailt.

Mindenesetre, mostantól egy darabig este kilenckor kikapcsolom a telefonom.
A francba! egy héten kétszer tudok éjfél előtt lefeküdni, akkor is kiugrasztanak az ágyból. Még a pasimat se merem este hívni, nemhogy egy idegent!