:-)) Szépjóestét!
Nem csodálom, hogy önmagam alatt vagyok, hisz három nap alatt cirka 20 fokot zuhant a hőmérséklet. A város összes mocskát rámcsapták ma az autók, a lábam fekete, a szandálom rongyosra ázott, a kabátom tele van sárfoltokkal, az arcom is. Undorító érzés, amikor egy autó beterít a szutykos, kormos, kutyaszaros lével.
Ma már kicsit jobban vagyok, csendesebb nap volt, már abból a szempontból, hogy bár a valagam megint kishíján belegyógyult a székbe, de nem cincáltak ezerfelé, néha félórát is engedtek ugyanazzal a dologgal foglalkozni. Kaszinó sem volt, a pletykásak szabadságon vannak, a többieknek meg határidős munkájuk volt. Néha még kis elégedettség-érzésem is volt, csomó mindent sikerült befejeznem. Ha minden nap ilyen lenne, meg lennék békélve a sorsommal.
A szabadságomnak lőttek, sikerült jól beleszerveznem magam a szarba. Azt hittem, hogy a titkárságvezető a jövő héten már lesz, de hát tévedtem. Csak két hét múlva tudok eljönni a főállásomból, a mellékállásombóli szabadságot meg már leszerveztem a jövő hétre. Cumi. Óriási nagy cumi.
Egyre jobban elborzaszt az a mód, ahogy az emberek kezelik a kecskeméti fiú halálát. Hallgattam délután a Klubrádiót, olyan érzéketlen hozzászólások voltak, mintha csak egy Chuck Norris filmről beszélgetnének. Az emberek fel sem fogják, hogy itt most tényleg, valóban meghalt egy fiatalember, egy másik meg nagy valószínűséggel rettenetesen szenved a lelkiismeretfurdalástól, hogy talán éppen ő ölte meg. Indulatból, túlzott kötelességtudatból, ügyetlenségből, bármi történhetett. A sajtó meg erre jól rásegít, 10 percenként jönnek az egymásnak ellentmondó hírek: homok volt a fiatalember gégéjében, aztán mégse, viszont szívbeteg volt. Törött csigolyákat talált a boncorvos, aztán teljesen sima volt a nyaka, nem voltak rajta fojtogatásnyomok. Tipikus példája ez az ügy a fékét vesztett 'sajtó' szarkavarásának, a 'mindegy milyen áron, mindegy milyen forrásból, csak jó csattanós hírrel álhassunk elő, az növeli a példányszámot' hiénaszemléletének. Undorító a sajtónak ez a magatartása.
Az emberek persze két pártra szakadtak, egyik részük a bűnözői életforma természetes kockázatának tartja, hogy valakit megfojthatnak elfogás közben, a másik felük meg a rendőrt gyilkosozza.
Az emberek egyik felének eszébe sem jut, hogy még egy bűnöző (ez a fiatalember pedig csak javító-nevelő intézetbe volt utalva, nem börtönbe) életét és testi épségét sem lehet veszélyeztetni. Sőt, bármikor, bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, hogy a rendőrök kirúgják alóla a lábát, leviszik a földre, hátracsavarják a karját. Pont elég, ha éjjel rossz helyen, rosszkor sétáltatjuk a kutyánkat és belecsöppenünk egy autófeltörő banda letartóztatásába, vagy egy boltban bóklászunk amikor felismernek mellettünk egy körözött bűnözőt. Majd odabent kiválogatnak bennünket közülük, már ha felismerhetőek maradunk a kék foltoktól. Vagy ha még élünk. Szóval, ez a serpenyő egyik oldala.
A másik meg, a kötelességtudó, vagy éppen elvakult rendőr, aki lehet hogy csak a kötelességét akarta teljesíteni, lehet, hogy végre valami sikerélményre, dícséretre hajtott, lehet hogy már vérig bosszantotta a 19 éves javítós, aki mindíg kicsúszott a kezei közül. Egy biztos: ölni nem akart. És mégis megtörtént, el kell számolnia a lelkiismeretével, a törvénnyel, sőt, még a családját is féltheti.
Nagyon jó dolognak tartom, hogy a kecskeméti rendőrkapitány azonnal, reflexből segítséget kért a helyi cigány önkormányzattól. Higgadt közvetítőkre van szükség, nem szabad engedni, hogy ebből a szörnyűségből etnikai kérdést csináljanak.
Hacsak ez az ügy meg nem töri a jeget. Happy End lenne, ha kiderülne hogy a rendőr nem volt hibás, és a család el tudná fogadni azt, nem vádolná a rendőrt, méltósággal viselné a gyászt. Happy End lenne, ha a rendőrség ezután magába szállna, megreformálná az alkalmazható kényszerintézkedéseket, megszabadulna a rasszista rendőröktől. Happy End lenne, ha a cigány önkormányzatok és egyáltalán az önkormányzatok tanulnának az esetből, és alkalmaznák az itt kidolgozott konfliktuskezelési technikát.
Ez már majdnem olyan Happy End lenne, mint egy Chuck Norris film vége.
Már ha kidolgozza valaki végre ezt a tecnikát. Mert Németkér, Jászkisér, a székesfehérvári Rádió utca országában nagy szükségünk lenne Happy Endekre is, meg konfliktuskezelési módszerekre is. No nem magyar texaszi kopók módszereire gondolok.
Nem csodálom, hogy önmagam alatt vagyok, hisz három nap alatt cirka 20 fokot zuhant a hőmérséklet. A város összes mocskát rámcsapták ma az autók, a lábam fekete, a szandálom rongyosra ázott, a kabátom tele van sárfoltokkal, az arcom is. Undorító érzés, amikor egy autó beterít a szutykos, kormos, kutyaszaros lével.
Ma már kicsit jobban vagyok, csendesebb nap volt, már abból a szempontból, hogy bár a valagam megint kishíján belegyógyult a székbe, de nem cincáltak ezerfelé, néha félórát is engedtek ugyanazzal a dologgal foglalkozni. Kaszinó sem volt, a pletykásak szabadságon vannak, a többieknek meg határidős munkájuk volt. Néha még kis elégedettség-érzésem is volt, csomó mindent sikerült befejeznem. Ha minden nap ilyen lenne, meg lennék békélve a sorsommal.
A szabadságomnak lőttek, sikerült jól beleszerveznem magam a szarba. Azt hittem, hogy a titkárságvezető a jövő héten már lesz, de hát tévedtem. Csak két hét múlva tudok eljönni a főállásomból, a mellékállásombóli szabadságot meg már leszerveztem a jövő hétre. Cumi. Óriási nagy cumi.
Egyre jobban elborzaszt az a mód, ahogy az emberek kezelik a kecskeméti fiú halálát. Hallgattam délután a Klubrádiót, olyan érzéketlen hozzászólások voltak, mintha csak egy Chuck Norris filmről beszélgetnének. Az emberek fel sem fogják, hogy itt most tényleg, valóban meghalt egy fiatalember, egy másik meg nagy valószínűséggel rettenetesen szenved a lelkiismeretfurdalástól, hogy talán éppen ő ölte meg. Indulatból, túlzott kötelességtudatból, ügyetlenségből, bármi történhetett. A sajtó meg erre jól rásegít, 10 percenként jönnek az egymásnak ellentmondó hírek: homok volt a fiatalember gégéjében, aztán mégse, viszont szívbeteg volt. Törött csigolyákat talált a boncorvos, aztán teljesen sima volt a nyaka, nem voltak rajta fojtogatásnyomok. Tipikus példája ez az ügy a fékét vesztett 'sajtó' szarkavarásának, a 'mindegy milyen áron, mindegy milyen forrásból, csak jó csattanós hírrel álhassunk elő, az növeli a példányszámot' hiénaszemléletének. Undorító a sajtónak ez a magatartása.
Az emberek persze két pártra szakadtak, egyik részük a bűnözői életforma természetes kockázatának tartja, hogy valakit megfojthatnak elfogás közben, a másik felük meg a rendőrt gyilkosozza.
Az emberek egyik felének eszébe sem jut, hogy még egy bűnöző (ez a fiatalember pedig csak javító-nevelő intézetbe volt utalva, nem börtönbe) életét és testi épségét sem lehet veszélyeztetni. Sőt, bármikor, bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, hogy a rendőrök kirúgják alóla a lábát, leviszik a földre, hátracsavarják a karját. Pont elég, ha éjjel rossz helyen, rosszkor sétáltatjuk a kutyánkat és belecsöppenünk egy autófeltörő banda letartóztatásába, vagy egy boltban bóklászunk amikor felismernek mellettünk egy körözött bűnözőt. Majd odabent kiválogatnak bennünket közülük, már ha felismerhetőek maradunk a kék foltoktól. Vagy ha még élünk. Szóval, ez a serpenyő egyik oldala.
A másik meg, a kötelességtudó, vagy éppen elvakult rendőr, aki lehet hogy csak a kötelességét akarta teljesíteni, lehet, hogy végre valami sikerélményre, dícséretre hajtott, lehet hogy már vérig bosszantotta a 19 éves javítós, aki mindíg kicsúszott a kezei közül. Egy biztos: ölni nem akart. És mégis megtörtént, el kell számolnia a lelkiismeretével, a törvénnyel, sőt, még a családját is féltheti.
Nagyon jó dolognak tartom, hogy a kecskeméti rendőrkapitány azonnal, reflexből segítséget kért a helyi cigány önkormányzattól. Higgadt közvetítőkre van szükség, nem szabad engedni, hogy ebből a szörnyűségből etnikai kérdést csináljanak.
Hacsak ez az ügy meg nem töri a jeget. Happy End lenne, ha kiderülne hogy a rendőr nem volt hibás, és a család el tudná fogadni azt, nem vádolná a rendőrt, méltósággal viselné a gyászt. Happy End lenne, ha a rendőrség ezután magába szállna, megreformálná az alkalmazható kényszerintézkedéseket, megszabadulna a rasszista rendőröktől. Happy End lenne, ha a cigány önkormányzatok és egyáltalán az önkormányzatok tanulnának az esetből, és alkalmaznák az itt kidolgozott konfliktuskezelési technikát.
Ez már majdnem olyan Happy End lenne, mint egy Chuck Norris film vége.
Már ha kidolgozza valaki végre ezt a tecnikát. Mert Németkér, Jászkisér, a székesfehérvári Rádió utca országában nagy szükségünk lenne Happy Endekre is, meg konfliktuskezelési módszerekre is. No nem magyar texaszi kopók módszereire gondolok.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home