:-)) Szépjóestét!

Ma legalább 10 percen keresztül a tökéletes homeosztázis állapotában voltam. Reggeli után, a rómain, sütött rám a nap, jóllakott voltam, a fröccsös poharam még több mint félig volt, a meggybefőtt elrakta magát, a bankszámláim rendben vannak, az utóvizsgám -ha sor kerül rá- csak egy ezresbe fog kerülni, tényleg, tökéletesen meg voltam elégedve az életemmel.
Csak az a kár, hogy nem lehetett egész nap ott ücsörögni.
De mindegy, legalább 10 percig nem volt semmilyen, de tényleg semmilyen hiányérzetem vagy aggodalmam.
Jó volt.
Tűnékeny állapot az ilyen, ha részetek van benne, jól figyeljétek meg, hogy később emlékezhessetek rá. Lehet hogy sokat kell várni a következő ilyen 10 percre.


Ma megjelent a kedvenc kis pincérnőnk, akit már vagy fél éve nem láttunk. Tök kopaszon, most kezd sarjadzni a haja. Fiatal, vékony kis nő, talán 25 éves ha van, nagyon kedves és ügyes, mindíg őt lestük, mert ő csinálja a legjobban a kapucsínót.
Leukémiás, most esett túl egy kemoterápián.
Mit lehet ilyenkor mondani? Még arra is ügyelni kell, hogy a részvét és a sajnálat ne üljön ki az arcomra, hisz neki nyilván inkább biztatásra van szüksége. Talán az orvostudomány fejlődése, abban azért lehet bízni. Sőt, kell.
Hogy lehet ilyen mocsok, szemét módon igazságtalan az élet valakihez?


Most megyek tanulni.