:-)) Szépjónapot!

Egyik ámulatból a másikba esek. Sőt, bámulatba!
Amikor a hugom legutóbb itt volt, hazacígölte a régi 486-os gépemet, most meg a monitort és az apróságokat. Gondoltam, ha legközelebb hazamegyek összerakom neki és megmutatok pár dolgot a wördben, hátha javul kicsit az elhelyezkedési esélye.
Délután csörren a telefon, kérdezi a csajszi, hogy mit csináljon, a gép nem ismeri fel az egeret.
Migeret? Hisz még tápkábel sem volt hozzá! Hát, ma elment és vett egyet, aztán összerakta a gépet.
HOPPÁ!! Az én eredetileg varrónő, később muszáj-kereskedő, még később mégmuszájabb-pénztáros húgom pikk-pakk összerakott egy számítógépet, és nem csak az egeret, de a rendszerlemezt is keresi rajtam! Hát kérem, mi egy ilyen innovatív család vagyunk. Anyukám hatvan évesen úgy írja az sms-t mint akármelyik kamasz, a húgom meg autodidakta módon rendszergazdává képezi át magát. Nem adok neki két hetet, és többet fog tudni a fájlkezelésről meg a wördről mint a két ECDL-diplomás, húsz-éve-titkárnő kolléganőm együtt. Sőt lehet, hogy még nálam is többet fog tudni. Merthogy azt a gépet tutira újra kell telepíteni, és én attól még mindíg rettegek.
Apróság ez, de sokat elárul az emberről: az egészséges kíváncsiságáról, a problémamegoldási készségéről, a talpraesettségéről.


Pár éve, egy háztartási boltban helyezkedett el. Vagy két hete volt ott, amikor meglátogattam és ennek a jópofa kis jelenetnek voltam tanúja:

Egy nénike sántikált a boltban, egy nagy doboz festék volt nála, félrehúzta a vállát a kosár is, meg nyilván a kor is.
- Tessék mondani, ezt mivel lehet hígítani? -fordult az egyik eladóhoz.
- Nem'tom. - nézett el mellette a fiatalember.
- Kedveském, milyen hígító kell ehhez? - próbálkozott tovább, ezúttal a festékkeverő pult mögött álló lánynál.
- Józsiii!!! - kiabált hátra, magasra emelve a jobb sorsra érdemes festékesdobozt -Te tudod mivel kell ezt hígítani? -
- Honnan tudnám, amúgy is dógom van. Nincs ott Laci? - morgott vissza Józsi. Tényleg nem tudhatta, hisz fel se nézett.
A néni ácsorgott ott még egy darabig, a húgom kikászálódott a kasszából, finoman kivette a kezéből a dobozt, megfordította, és elolvasta a használati utasítást.
- Nitrohígítóval. Ott van alul, literesben. Mennyit tetszik kérni?-
És már indult is a mutatott irányba, hogy hozza az üveget a maminak.


Hát kérem, első hallásra ez sem tűnik túl nagy dolognak. De aztán, ha jobban belegondolok abba, hogy négy emberből egyetlen, a húgom volt hajlandó tenni valamit azért, hogy a probléma megoldódjon, akkor egyrészt kihúzom magam hogy ez az egyetlen ember az én húgom volt, másrészt meg mélységesen megdöbbenek, hogy az emberek háromnegyed része még egy ilyen egyszerű problémát sem tud -vagy nem akar- megoldani.

Szóval, ha valakinek Szolnok és Jászberény között kéne egy jó pénztáros, írjon nekem, odaküldöm a leányzót, most éppen munka nélkül van. Ha meg titkárnő kell, akkor is szóljon, kiveszek egy hét szabadságot és megtanítok neki mindent amit tudni kell. Amit meg nem, gyorsan meg fogja tanulni magától.

Most megyek, este az Articsókában meghallgatom, hogy mit gondol a májusi eseményekről Fiala, TGM, Bauer, Andrassew és még néhány más ember.

Nem tudom hogy lesz-e erőm írni róluk, holnap megint hajnalban kelek.
Kicsit hosszú lesz a hetem.