Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/09/16

Pocsék napnak pocsék vége.
Eldurrant a bringámon a hátsó, busszal kellett mennem dolgozni. Persze, a 35 perces bringaút majdnem egy óra busszal. Elkéstem, kapkodtam, később végeztem, sokáig fagyoskodtam a buszmegállóban. GgrRRrrrrr.

Egyébként Budapesten ma kezdődött az autómentes programsorozat.

Hátja. Az önkormányzati választások előtt Demszkytől egy fórumon direkt megkérdeztem, hogy tervezik-e a kerékpáros közlekedés könnyítését. Persze, kerékpárutakat ígért, meg őrzött tárolókat. Nyomát se látom ezeknek, sőt, még terveket sem hallok róluk.
Nekem mondjuk herótom van az autóktól, amíg volt, minden pénzem a fenntartására ment el, úgyhogy számomra igen erőteljesen elkülönül az autó életszinvonalra és életminőségre gyakorolt hatása. Hogy konkrét legyek, az életminőségem egyáltalán nem javította, sőt! Ettől kezdve a KSH azt mond amit akar, az én életminőségem romlása ne javítsa az ország életszinvonalának mutatóit! Mostanában amúgy is szinte lehetetlen parkolni, órákig araszolgatnak az autók a dugóban, egy lidércnyomás. Szóval, amíg Pesten élek, aligha lesz autóm, hacsak összecsukható nem. Vagy felfújható, amit egy bőröndben is lehet parkoltatni. Ha dugóba keveredek, csak leeresztem, összehajtogatom, a hónom alá kapom és sétálok vele 2-3 saroknyit.
Hazudnék, ha azt mondanám hogy a világ legpocsékab tömegközlekedése van Pesten, mert pontosan tudom hogy ez nem igaz. Jártam olyan világvárosokban, ahol szinte alig van tömegközlekedés. Mondjuk, azok modernebb városok, szélesebb utakkal, parkolóházakkal. Vagy éppen kellemes, szellős városok ahol rengeteg hely van a házak között az utaknak és a parkolóknak.
Pestnek a zsúfolt építkezés mellett az a legnagyobb baja, hogy sugaras a tömegközlekedés felépítése, a külső kerületek között alig van kapcsolat, mindig be kell menni a belvárosba, vagy 20 perceket ácsorogni a külvárosi buszokra várva. Ha már kétszer át kell szállni, arra rámehet egy-másfél óra is. BbrRRrrrr...

A kerékpárutak pedig, nos, az kritikán aluli. Nem beszélve az őrzés megoldatlanságáról. Sorolhatnám még, de most hirtelen úgy elálmosodtam, hogy rögtön ráborulok a klaviatúrára. :-O
Kutyafáradt vagyok.