:-)) Szépjóestét!
Jól indult a hét, reggel kutyasétáltatás közben a kiserdőben majdnem keresztülestem két óriási csiperkén. Csodálom hogy csak akkor vettem észre amikor már majdnem rájuk léptem, pedig messzire érződött az illatuk .
Este szépen megtisztogattam őkelméket, vékonyra felszeleteltem, kis darabka finomra vágott vöröshagymával, egy gerezd zúzott fokhagymával, kiskanálnyi majorannával, csipet sóval meg frissen őrölt borssal egy darabka vajon (mondom: vajon! Nem margarinon, VAJON! Így mulat egy magyar úrhölgy!) megpároltam és összekutyultam egy fél pohár tejszinnel. Tollhegy tésztát főztem, belekevertem a sűrű gombamártásba. A gombaillat úgy elkábított, hogy még sajtot is elfelejtettem ráreszelni, de enélkül is nagyon-nagyon finom volt!
Az igazi akkor lett volna, ha dupla adag készül belőle, a pároláshoz öntök alá egy fél pohár fehérbort és a bor maradékának iszogatása közben gyűjtöm be a főztömért járó bókokat.
Nna, majd egyszer lesz olyan is.
Nagyon hiányzik, hogy mostanában nincs időm főzőcskézni. Még a vegyeslekvárhoz gyűjtött meggy, málna, miegyéb is a fagyasztóban van.

Bár, amilyen hírek terjengenek, lehet nem sokáig lesz két állásom.
Bizisten nem szándékos ez az átmenet, de ma tényleg ez a két dolog foglalkoztatott: a gombáim (napközben, pihenésképpen arról ábrándoztam, hogy miket fogok főzni belőlük, mintha az a két db gomba legalább egy kosárnyi lenne), meg az a hír, hogy nyolcvanezer embert bocsáthatnak el a közszférából.
Hátja.
Mondjuk, én a közvetlen környezetemben is azonnal meg tudnék nevezni 2 - 3 embert, akik nélkül ugyanúgy menne a munka. A munkaszervezéssel (pontosabban a szervezet felépítésével) is súlyos gondok vannak. Csak egy példa, amin a múlt héten szenvedtem. Akkor nagyon dühös voltam, de már úgy látom a történetet mint egy közepesnél kicsit gyengébb kabarétréfát, ahol az én szerepem Csala Zsuzsa, a másik lányét meg Nyertes Zsuzsa játssza (ne tessenek ciccegni, Csala legalább színésznő, még ha nem is a legjobb!)

Szóval, van ugye nekünk egy külügyi kapcsolatokért felelős osztályunk. Kell is, nemzetközi partnerek, Eu, konferenciák, stb, stb. Szóval, októberben megy a főnököm és két vidéki munkatárs egy konferenciára. Megírtuk a nemzetközieknek hogy kik mennek, jelentkezzenek be a konferenciára, szervezzék meg a szállást, az utazást, ami rájuk tartozik.

Hát ahogy azt én elképzeltem!

Merthogy ők csak a külföldi feléért felelnek a dolognak, a belföldi részt nekem kellett (volna, ha tudtam volna egyrészt hogy nekem kell, másrészt meg hogy hogyan kellene) leszervezni.
Csak pár részlet a múlt héten ez ügyben folytatott 15 - 20 telefonbeszélgetésből:

- Hilde drága, írd meg légyszíves a két kollégának, hogy mikor indul a gép, meg hogy meg kell nekik előlegezni az utiköltséget, majd kint visszakapják. -
Hilde megírta.
- Hilde , bocs, rosszul mondtam, a biztosítás díját nem megelőlegezni kell, hanem azt ők fizetik. ... Már elküldted? Óóó -
Nem baj, megírtam a helyesbítő levelet is. Egyik kollágának e-mail, másiknak fax. Remélem nem cseréltem őket össze, mármint a megszólításban. Csöng a telefon.
- Jónapot kívánok, azt szeretném kérdezni, hogy az utiköltséget mikor fizetik vissza? És hogy, utalják, vagy készpénzben? -
- Öööö, nem tudom, utánanézek és visszahívom. -
Közben már csöng a másik telefon.
- Jónapot kívánok, a konferencia ügyében szeretnék beszélni az ügyintézővel. A könyvelőnk szeretné tudni, hogy mennyibe fog kerülni a repülőjegy? -
- Öööö, nem tudom, átkapcsolom a konferenciát szervező hölgyhöz. -
Eddigre ugyanis már spóroltam az energiáimmal is, meg a telefonkvótámmal is.
Másnap.....
- Hilde, kéne írni egy levelet, hogy a repülőjegy csak Budapestről Amszterdamba szól, majd onnan vonattal mennek a konfrencia helyszínére. Abból csak ki tudják számolni, hogy mennyit adjanak a kiküldötteknek! -
Azt is megírtam. És ez így ment három napon keresztül. Mondjuk, én nem bánom, majd azt is beírhatom az önéletrajzomba hogy van gyakorlatom konferenciaszervezésben, de az ég szerelmére!

Hát micsoda szervezet az, ahol így folynak a dolgok? A külügyes lány tényleg nagyon kedves volt, nagy-nagy türelemel magyarázta hogy mit írjak a levelekben (jól kielemeztük a Budapest - Amszterdam - Budapest viszonylat kifejezést is), nekem se esett le az aranygyűrű az ujjamból a 4 - 5 plusz levél miatt, de tán a külföldi partnerekkel való kapcsolattartáson túl nem ártana belevenni a munkaköri leírásába azt, hogy megszervezni a konferenciát. Csak így, egyszerűen: megszervezni. Nem csak az egyik, a külföldi felét megcsinálni, hanem az egészet kompletten.
Vagy ha nem, hát akkor bízzák rám az egészet, a repülőjegyet meg a szállodát is meg tudom én rendelni, és akkor legalább a kérdésekre is tudok válaszolni.

És nemcsak azért kéne egy kézbe adni a szervezést, mert ugyanannyi időbe kerül megírni egy e-mailt mint elmagyarázni a tartalmát egy butuska titkárnőnek, hanem azért is, mert akkor a partnerek esetleg nem néznek hülyének minket. Mert az olyan szervezet, amelyikben a levélen feltüntetett ügyintéző nem tud válaszolni egy olyan egyszerű kérdésre, minthogy mennyibe kerül a repülőjegy, az bizony egy kiröhögni való béna kacsa.

Én speciel nem bánom ha hülyének néznek. Volt olyan munkahelyem, ahol az is a feladataim közé tartozott, hogy ha átmeneti pénzzavar miatt nem tudtunk fizetni egy szállítónak és az követelőzött, akkor szabadkozzak:
- Oh, bocsánat, nem vettem észre hgoy lejárt a fizetési határidő -
Egy hét múlva.....
- Hát pedig én átutaltam, mindjárt utánanézek...... Oh, bocsánat, visszaküldte a bank, elrontottam a bankszámlaszámot. Igen, remélem most jó lesz. -
Gusztustalan, szemét munka, de néha belefért, hogy a vonal túlsó oldalán ne értsék hogy miért alkalmaznak ilyen HüPi-t mint én.

Amúgy biztos vagyok benne, hogy egyike leszek a nyolcvanezernek.
Nagyon egyszerű oka van: én vagyok ott a legfrissebb, nekem nem kell végkielégítést fizetni.
Ennyire eccerű.
Van persze másik ok is: én meg tudok élni, el tudok helyezkedni. A másik két titkárnő aligha. Nem csak a koruk miatt (már ebből a szempontból sajna én is a veszélyes, negyvenes korosztályhoz tartozom), hanem mert tényleg alkalmatlan titkárnőnek az olyan, aki ECDL vizsgával a zsebében nem tud kinyitni egy tömörített fájlt (a wörd tényleg nem nyitja, ők meg mást nem ismernek), vagy az egyetlen nyomorult konferenciára szóló leveleket tizenvalahány számra iktatja, és mindegyik levelet külön tartja: a megyéknél, a kikérőknél, a vegyesben, a külföldiben. Fél nap alatt, négy dossziéból kereste össze az egy eseményről szóló levelezést.
Szóval, nekik valahogy ki kell húzni nyugdíjig, én meg -még eddig mindig- talpra álltam.

Csakhát ettől az állam nemhogy olcsóbb, de sokkal-sokkal drágább lesz.