Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/09/22

:-)) Szépjóestét!
A mai napom szó szerint szétfújta a szél.
Kicsit rohangásznom kellett, bankba, bio-boltba, mittudomén hova még. Mindenhol szél, homokfelhők, szemem-szám tele volt mocsokkal, hunyorogtam, könnyeztem, csikorgott a fogam alatt.
Ráadásul, -amit ex-pénzügyes, jelenleg titkárnő létemre be se lenne szabad vallanom- de herótom van a banki ügyintézéstől.
Azt is megmondom, hogy miért: nem szeretem az apró kis kockákra osztott nyomtatványokat kitölteni. Egy átutalási nyomtatványt kidugott nyelvvel, feszült arccal töltök ki, egyenként vésem a betűket, az ujjaim rágörcsölnek a tollra. Ha meg néznek is közben, akkor kész, végem van, leblokkolok. Igaziból az a baj, hogy nem a saját ritmusomban írok, hanem a hülye kis rubrikák beosztják a betűk helyét. Én meg ugye sokmindent tűrök, a korlátokat kivéve :-))
De ez tényleg nem vicc, a harmadik összegyűrt nyomtatvány után úgy érzem magam mint egy idióta. És nyilván az is vagyok.

Szóval, lényeg a lényeg, a sok caplatás, a bujkáló fejfájás meg a széllel való küzdelem úgy kifárasztott, hogy délután lefeküdtem aludni. Ami ugye tervbe is volt véve, elvégre szabadságon lennék, vagy mi a szösz? Hanem, azt nem terveztem hogy fél hatkor ébredek fel. Négy óra felé el akartam indulni a bringásfelvonulásra. Szerencsére voltak elegen nélkülem is. Sajnálom, hogy elaludtam, sportnak is jó lett volna, meg a szép új bringámmal sem dicsekedtem még eleget :-))

Csak azt szeretném, hogy ez a száraz, poros szél elálljon.
Inkább essen az eső, de a szél hagyja abba, mert még két ilyen poros, huzatos nap és inkább visszamegyek dolgozni!