Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/09/21

:-)) Szépjóestét!
Na, délután elkiabáltam a nemkáromkodást.
Az út két oldalán parkoló autók, jön velem szemben egy, nem férnénk el, leszállok, beállok egy résbe. Mint egy díszkivilágított karácsonyfa, még integetek is, hogy jöjjön. Őkelme meg szépen megáll, bambul, aztán rövid fejtörés után beáll egy üres helyre. A kérdésre, hogy a nyavalyás irányjelzőre miért nem tette rá a kezét, a kurvanyámat emlegette. Én meg az övét.
Az az igazság, hogy nagyon ki tudnak hozni a sodromból az ilyesmik.
A bunkója nem ismeri az irányjelzőt, úgy parkol fel a járdára hogy nem lehet elmenni mellette, a kibaszott kormányát meg nem mozdítaná, amikor nyolcvannal elszáguld egy bringás mellett. Úgy nyolc-tíz centire. A jobbkézsszabályt vagy betartják, vagy nem, de bringásokkal szemben szinte soha.
Értem én, hogy az ecserin olcsón lehet jogosítványt szerezni, de a isten rakja a kopaszok közé: ha elgázol, összekarcolódik a kocsija!
Hogy rohaggyon meg az alváza! Vagy ő maga!
Mély tisztelet a valóban létező kivételeknek.
Jól felmérgeltem magam egy hülye tuskó miatt!
Uhh.
Nna, több öröme se legyen. Ez az alak nem fog Walhallában mézsert iszogatni, azt garantálom!

Amugy csak most jut az eszembe: lehet hogy indexelést kellett volna neki mondanom? Vagy biluxolást?
Az ilyentől kitelik, hogy nem ismeri a szót: irányjelző.
Na, majd legközelebb jobban körbeírom a dolgot.