:-)) Szépjóestét!
Naná hogy lekéstem a fél hetes mozit, fél kilencre kaptam jegyet a Puskinba. Volt majd két órám csámborogni. Elmentem a Corvinhoz letenni a mécsesem, aztán megnéztem Assisi Szent Ferenc magvakból készített szobrát.
Nekem nagyon tetszik ez az alkotás, minden évben meg kéne csinálni, csak nem a Ferenciek terén, hanem mondjuk kint a Margit szigeten, vagy a Városligetben, ott, ahol a legtöbb énekesmadár van. Azt hiszem, Szent Ferenc örülne, ha látná ahogy a szobra fogy.
De láttam még mást is.
Láttam ötvenvalahány éves nőt, égre tupírozott hidrogénszőke hajjal, vastagon púderezve, vörös szájjal, neccharisnyában, miniszoknyában, combközépig érő tűsarkú lakkcsizmába és bokáig érő lakk esőkabátba öltözve.
Láttam a méregdrága porcelánbolt bejárati ajtajának öblébe vackolódott hajléktalant.
A Jégbüfét lehúztam a "hely, ahova érdemes bemenni" listámról.
Láttam egy kis társaságot, ahol a két pattanásos, rossz fogú kamaszfiú azzal szórakozott hogy a gírosz szószával összemázolta a velük lévő, meglehetősen csúnyácska tinilányt, aki ezt hangosan vihorászva tűrte.
Láttam egy fiút, aki fülig pirulva fizette ki az utcai árusnak a celofánba csavart, harmadnapja fonnyadozó rózsát.
Végre csak elkezdődött a film.
Az az igazság, hogy az elmúlt években annyira tele lett a hócipőm a lemenő napba nézős, pajzsra emelős, szervezett iskoláscsoportoknak forgatott történelmi filmekkel, hogy a A temetetlen halottat sem néztem volna meg, ha nem Mészáros Márta a rendezője.
Még nem tudom mennyire jó az, hogy Mészáros Márta nem egy történelmi filmet forgatott, hanem egy drámát egy emberről, akit elkapott és bedarált a történelem. A film maga nem könnyű, hosszú és végig oda kell rá figyelni, tele van remekül megformált monológokkal, csak pillanatokra feltűnő, de nyomot hagyó karakterekkel. Nem is javaslnám a történelemórák színesítésére, mögöttem egy fiatalember annyit fészkelődött, hogy majd kirúgta alólam a széket.
Jó adag érzékenység kell ehhez az alkotáshoz. Nem történelmi ismeret, nem tudnivágyás, hanem az emberi sorsok iránti érdeklődés.
Akiben ez megvan, annak tetszeni fog a film.
Naná hogy lekéstem a fél hetes mozit, fél kilencre kaptam jegyet a Puskinba. Volt majd két órám csámborogni. Elmentem a Corvinhoz letenni a mécsesem, aztán megnéztem Assisi Szent Ferenc magvakból készített szobrát.
Nekem nagyon tetszik ez az alkotás, minden évben meg kéne csinálni, csak nem a Ferenciek terén, hanem mondjuk kint a Margit szigeten, vagy a Városligetben, ott, ahol a legtöbb énekesmadár van. Azt hiszem, Szent Ferenc örülne, ha látná ahogy a szobra fogy.
De láttam még mást is.
Láttam ötvenvalahány éves nőt, égre tupírozott hidrogénszőke hajjal, vastagon púderezve, vörös szájjal, neccharisnyában, miniszoknyában, combközépig érő tűsarkú lakkcsizmába és bokáig érő lakk esőkabátba öltözve.
Láttam a méregdrága porcelánbolt bejárati ajtajának öblébe vackolódott hajléktalant.
A Jégbüfét lehúztam a "hely, ahova érdemes bemenni" listámról.
Láttam egy kis társaságot, ahol a két pattanásos, rossz fogú kamaszfiú azzal szórakozott hogy a gírosz szószával összemázolta a velük lévő, meglehetősen csúnyácska tinilányt, aki ezt hangosan vihorászva tűrte.
Láttam egy fiút, aki fülig pirulva fizette ki az utcai árusnak a celofánba csavart, harmadnapja fonnyadozó rózsát.
Végre csak elkezdődött a film.
Az az igazság, hogy az elmúlt években annyira tele lett a hócipőm a lemenő napba nézős, pajzsra emelős, szervezett iskoláscsoportoknak forgatott történelmi filmekkel, hogy a A temetetlen halottat sem néztem volna meg, ha nem Mészáros Márta a rendezője.
Még nem tudom mennyire jó az, hogy Mészáros Márta nem egy történelmi filmet forgatott, hanem egy drámát egy emberről, akit elkapott és bedarált a történelem. A film maga nem könnyű, hosszú és végig oda kell rá figyelni, tele van remekül megformált monológokkal, csak pillanatokra feltűnő, de nyomot hagyó karakterekkel. Nem is javaslnám a történelemórák színesítésére, mögöttem egy fiatalember annyit fészkelődött, hogy majd kirúgta alólam a széket.
Jó adag érzékenység kell ehhez az alkotáshoz. Nem történelmi ismeret, nem tudnivágyás, hanem az emberi sorsok iránti érdeklődés.
Akiben ez megvan, annak tetszeni fog a film.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home