Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/10/23

:-)) Szépjóreggelt!

Azaz nem is annyira, de ha beismerem, hogy pocsék, borongós hangulatban vagyok, akkor mindjárt négyzetre emelem a saját depresszióm.
Jót sétáltunk pedig, ma a római helyett kicsit gombászni akartam. Megint nem volt szerencsém, csupa olyan gombát találtam, amit nem lehet megenni: ráncos tintagombát, apró kis rétigombákat, szappanszagú pereszkét. Most pedig lenni kéne gyapjas tingagombának és csoportos pereszkének is.

Az előbbiből csak elöregedett, szétfolyt példányokat találtam, a pereszkéző helyemet pedig már két éve feltöltötték, azóta sem sikerült újat felfedeznem.
A gomba-nem-találás ellenére sem indult rosszul a nap hisz jó levegőn voltam, csend vett körül, lehetett hllani ahogy egy-egy levél földet ér. Nem tudom mi történt, de ahogy visszaértünk a városba egyből azt éreztem, hogy én ma nem akarok emberekkel találkozni, nem akarok benyomásokat szerezni. Tudom hogy holnapra megbánom és azt fogom érezni hogy elpocsékoltam a hétvégém, de most csak egy bögre forró teára vágyom és arra, hogy a paplan alatt összegömbölyödhessek.