Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/11/06

:-)) Szépjóestét!

Délután két óra alatt legalább három évnyit szépültem, visszafelé. Egész ki vagyok vasalva, többet ért az a kis szunya mint egy ráncfelvarrás.
Este megnéztem a Stepfordi feleségeket. Pláza moziban, mert ott kezdődött fél kilenckor. Ezt a plázát minél jobban csicsázzák, annál rondább lesz. Tükörfényes műkőburkolat, üveghidak, rozsdamentes acél, a nádfeldeles havaji kunyhónak álcázott éttermet kék neonfénnyel világítják meg, az üvegfalak egynemű csillogását terméskőoszlopokkal oldják. Mondjuk, itt legalább valódi növények vannak, ha nem veszem a plexihátú vízesés két oldalára állított műpálmákat. Viszont láttam egy olyan karórát, mint amilyet szeretnék, egyetlen baja van, hogy 48.000 Ft-ba kerül. Még gondolkodom rajta, de az a helyzet, hogy mivel az első karórámat is majdnem 20 évig hordtam, a második is még mindig megvan, hát tán nem is olyan elvetemült gondolat végre egy márkás darab. Ami még említésre méltó, az az egyik cipőbolt kirakata: valamelyik dizájner megalkotta a tűsarkú boxolócipőt. Ez egy edzőcipőkhöz hasonló díszítésű, féllábszárig érő fűzős cipő, papírvékony talppal és fémesen csillogó, legalább 8 centi magas, vékony tűsarokkal. A lányok biztos kapkodni fogják mint a cukrot. Mondjuk, aki ilyet megvesz, az meg is érdemli. Minden szezonnak meg kell lenni a maga szörnyszülöttjének, hát a műszálas csipkéből varrott bakancs és a csótányroppantó után most a tűsarkú sportcipő lesz a divat.

De visszatérve a tökéletes stepfordi feleségekhez. Habkönnyű kis vígjátékba ágyazott, bátortalan kritikácskája a tökéletességre törekvő középrétegeknek. Van benne néhány váratlan geg, Glenn Close is produkál pár jó pillanatot, tulajdonképpen nem volt rossz film, lehetett rajta jókat nevetni, kicsit izgulni is, bár én egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy egy nő alkotta meg a férfiak igényeit tökéletesen kielégítő feleség projektjét. Ha a film készítői ellen tudtak volna állni a kézreálló poénnak és ki bírták volna hagyni a film végéről a papucsférjjé zombisodott pasik bevásárló jelenetét, még azt mondanám, hogy megérte, jó kis film volt. De nem bírták kihagyni az olcsó poént, ezzel ez a jó ötleten alapuló, máskülönben szépen kidolgozott film is marad a feminizmus kontra antifeminizmus romantikus komédiák szintjén. Tucatáru.

Most pedig megyek vissza szépülni, még messze állok a tökéletestől :-))