:-)) Szépjóestét!

Sejtettem én, hogy rövid volt a hétvége. Ma úgy kiszipolyozódtam, hogy alig találtam ki a kapun.
Mindegy, minden jó, ha jó a vége, este megyek a Spinózába egy kis Bachert hallgatni. A vendégjárásról szól a műsor, biztos remekül fogok szórakozni.
Bár, most nem nagyon van kedvem kimozdulni a lakásból. Fáradt vagyok, összetört a nap is, a metrón a tömeg is. Az lenne a jó, ha annyi pénzem lenne, hogy egy szép nagy lakást tudnék vinni és akkor minden héten rendezhetnék magamnak ilyen esteket. Hol írók jönnének, hol zenészek, hol egyéb csepűrágók. Én meg -mondjuk- szerdánként semmi mást nem csinálnék mint szépítkeznék estére, rendezgetném az aprósüteményeket és a szendvicseket. Este pedig teát szolgálnék fel és pihegő keblekkel, félig lehunyt pillákkal fogadnám a férfivendégek hódoló kézcsókjait. Aztán ötven év múlva, jó karban lévő kilencvenesként (aki egyetlen perccel sem látszik többnek hetvennél!) olvasgatnám az emlékkönyvemben a híres művészek sorait és azon tűnődnék, hogy ezek közül ugyan ki volt az, akit éjszakára is ottmarasztottam. És mivel úgysem emlékeznék már rá, hát az unokáimnak azt hazudnám, hogy mindegyik megvolt :-)
Hajhaj, de szép is lenne!
Tényleg lassabban kéne élnem. Kicsit kevesebbet dolgozni, kicsit több időt tölteni a tükör előtt és sokkal-sokkal többet udvaroltatni magamnak.
Ehelyett van idegbaj, csámcsogó kolléganő, egyik munkahelyről a másikra rohanás, rendszeres bőrig ázás, néha egy kis színáz, hétvégén római.
Még szerencse, hogy legalább ez utóbbi kettő megvan, különben tényleg a fene enné meg az egész életet!