No, jobb ha túlesek rajta és gyorsan bevallom (magamnak): mégsem vittem ki az indexem. Foghatnám a hóesésre, de nem igaz. A helyzet az, hogy eszembe jutott, hogy ki kéne vennem egy CD-t a könyvtárból és visszafordultam a könyvtári jegyemért. Naná, hogy nem találom. Fogalmam sincs, hogy hova tettem. kereshetném, feltúrhatnám a lakást, de nekem ez az egy pihenőnapom van, nem akarom tönkretenni. Igaza van Ibrahim bácsinak, a boldogsághoz elengedhetetlen a lassú élet. Vagy legalábbis egy lassú nap egy héten (kiegészítés by brünnhilde). Szóval maradok a fenekemen. Bekapcsoltam a mosógépet, rozmaringos csirkecombot sütök, lila káposztát párolok hozzá almával és a Kultúrsodronyt (Aczél Endre kultúrtörténettel foglalkozó sorozata a Klubrádión) hallgatom. A heti egyetlen pihenőnapomon nem idegesítem magam elveszett könyvtárjegyekkel és hasonló ostobaságokkal. Nem kapkodok!
Nno.

Visszatérve a Stepfordi feleségekre:
elég nehezen jöttem rá, hogy mi nem tetszett ebben a filmben. Látszólag minden rendben van vele: kidolgozott poénok, finom kis oldalvágások mindkét nem felé, egész jó szinészi alakítások, gyönyörű ruhák (ne tessenek ciccegni, én igenis nagyon szeretem a szép, jól szabott, jól megvarrt, nőies ruhákat!!), szép fényképezés, kevés -de nélkülözhetetlen- akció, követhető sztori. Szóval -ha mérlegre tesszük- minden megvan a filmben ami egy lustálkodós, szunyálós, fagyizós, mozizós, összebújós szombat délutánhoz kell.
Nno, belekerült vagy két napomba, mire rájöttem, hogy pont ez a "ha mérlegre tesszük" az én bajom. merthogy ez a film (és sajnos a legtöbb film is) patikamérlegen készül. Vegyük ugye az alapgondolatot: ki kéne figurázni azokat a férfiakat, akik csak a tökéletes nőt tudják elfogadni, akik még manapság sem tudnak beletörődni ha oldalbordájuk okos, nyomulós, megáll a saját lábán, sőt -elsősorban anyagilag- független a férfitól. Sőt, a férfiak már csak olyanok, hogy ugyan mondják, hogy "pont így szeretlek, ahogy vagy!", de azért nem bánnák, ha néha kicsit nagyobb lenne a mellünk, vagy kissebb, vagy kissebb lenne a fenekünk, vagy nagyobb, vagy vékonyabb lenne a combunk, vagy izmosabb lenne a combunk és hasonlók. Szóval a pasik alapvetően ostobák és szexisták. Tisztelet a ritka kivételnek.
Ha már a férfiakat görbe tükör elé állítjuk, akkor a nőkkel se legyünk kíméletesebb, köztük is elég sok nyafka, ostoba tyúk van, akik képtelenek önálló döntésekre, akik jobban szeretik, ha dísztárgyként és szextárgyként funkcionálnak a férfiak mellett. Akik megelégszenek azzal, hogy mindig jó a hajuk, hibátlan a sminkjük, feszes a fenekük. Meg ha már itt tartunk, akkor az se árt, ha közöljük a nyomulós 'karrierkurvákkal' hogy az életben vannak fontosabb dolgok is, mint az üzleti siker és a hírnév. Szóval, legyen ez a filmünk gerince, e köré építsük fel a sztorit. Ez már adódik, kell egy nyomulós nő, akinek összeomlik az élete és a saját kárán jön rá, hogy a sikernél fontosabb a férje és a gyerekei. Pont.
De ez egy sikerfilmhez kevés.
No nézzük, mivel tegyük eladhatóbbá?
Hát, vegyünk hozzá egy bomlott elmét, aki a zsenialitását arra használja, hogy megváltoztassa a világot. Hogy a saját szája ízéhez igazítsa az emberek viselkedését, csipeket ültet be az agyukba. Ez megvan.
Egy zsidó meg egy buzi feltétlenül kell a filmbe, anélkül manapság nem lehet társadalmi mondanivalót eladni. Írhatnánk a filmbe négert is, de a zsidón meg a buzin többet lehet röhögni, már persze ha jól vannak kitalálva. Mi jól ki fogjuk találni őket, mind a két figurát úgy kell megformázni, hogy finom humorú, szimpatikus emberek legyenek, mert ugye nem lehetünk előítéletesek. Ez is megvan.
Mi is legyen még benne?
Dráma, az feltétlenül kell bele. Tehát ha már vagány, független nőkről van szó, akkor vizsgáljuk meg, mennyire bátrak: meg tudnak-e állni tucatnyi, egyenruhás pasival szemben, kibírják-e, hogy az elkeseredett férfiak -élükön az addig nagyon elfogadó férjjel- a szemére hányják, hogy 'jobban teniszezel mint én. Jobban is keresel, sőt, még a szexben is jobb vagy. Valld be, hogy tudod hogy jobb vagy!' vagy valami hasonló, szó szerint már nem tudom idézni. Szóval a lényeg, hogy a gyönge, törékeny és kiszolgáltatott nő ott áll egy tucatnyi infantilis, ám férfihiúságában mégis vérig sértett pasival szemben és a díszes társaság előtt a férje mond egy kiadós antifeminista vádbeszédet. Természetesen kidomborodik a nő erkölcsi fölénye, elvégre is ő mindenek ellenére mégis anya és feleség. Vagy feleség és anya. A sorrend kinek-kinek ízlése szerint változtatható.
Meg persze kidomborodik a szerelem ereje, mert végül is az volt a film eredeti mondanivalója (jé, van még, aki emlékszik erre?). A lényeg, a társadalomnak szánt mondanivaló ugyanis az, hogy egy igazi férfi csak még igazibb, ha el tudja fogadni, hogy a párja okos, erős és belevaló. Sőt, még azt is meg tudja neki bocsátani, ha netán megmenti az életét. Merthogy egy nő, ha igazán feleség és anya, még arra is képes.
Aztán kell még a filmbe pár jó poén, ezt megoldják a geg-író bértollnokok. Alapeset, hogy kihallgatjuk mások szeretkezését -persze fényes nappal-, a butuska háziasszonyok szépségmániája és a csúnyácska, de okos zsidónő szópárbajai megint kiadnak pár poént, a buzi se csak a társadalmi mondanivaló kedvéért lett belírva a filmbe.
Hát valahogy így.
Szóval:
társadalmi üzenet: megvan;
pozitív diszkrimináció: megvan;
nemek közötti ellentét: megvan;
fenti ellentét feloldása és happy end: megvan;
szépség: megvan;
sztori és dráma: megvan;
humor: megvan;
izgalom és akció: az is megvan (cirka három és fél percben, két részletben, aki kíváncsi rá, nézze meg a filmet).
Már csak egy jó operatőr, néhány remek színész és egy csomó pénz kell és kész a kellemes, szórakoztató, fogyasztható közönségfilm.
Ennyi.
Ennyi finomság után már a kutya se veszi észre, hogy igaziból nem is akartunk mondani semmit, csak volt egy kis felesleges pénzünk és azt egy filmbe akartuk fektetni.