Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/11/20

:-)) Szépjóreggelt!!

Jó fagyos reggelre ébredtünk. Séta közben, amíg a kutyám egy vakondcsalád kilakoltatásával próbálkozott, én a kedvenc téli szórakozásommal múlattam az időt: minden utamba eső, befagyott pocsolyán betörtem a jeget. Kicsit infantilis szokás, de fene tudja, valamiért szeretem a roppanó jég hangját. Infantilica idiotica. Jó ez nekem. :-))
Amúgy pont kiszámítottuk a séta idejét, ragyogó napsütésben reggeliztünk, nagyon élveztem. Már visszafelé jöttünk amikor a hátunk mögött kezdtek tornyosodni a felhők, mire hazaértünk, már szállingózik a hó. Még egy kicsit visszafoghatná magát, most bringára kell ülnöm és kivinni az indexem. Összegyűlt három jegyem. Jó lenne még a két függőben lévőt hozzávárni, de a fene tudja mikorra javítják ki a vizsgadolgozatokat, hát ami már megvan, az legyen beírva.
Innen a meleg lakásból nézve nagyon szépek a szállingózó hópelyhek, a bringáról már lehet nem fog ennyire tetszeni.

Más:
fél füllel hallgattam a híreket, de gyorsan eltekertem a rádiót. Bocs mindenkitől, de a Vadai-Duray párbeszédtől én úgy megcsömörlöttem, hogy most pár napig képtelen vagyok politikával foglalkozni. Komolyan, még a híreket sem hallgatom. Ez valami önvédelmi mechanizmus részemről, ha valamiből sok volt, akkor attól egy időre elzárkózom. Pár napig most csak filmekről, olvasmányélményeimről, bulvársztroikról fogok elmélkedni és persze írni is. Ha a közélettel foglalkoznék, akkor csak átkozódni tudnék. Én meg ha elkerülhetem, nem megyek le kofába. Nem vagyok politikus.