Éjfél után már minden kocsmában csípi a füst az ember szemét még akkor is, ha éppen presszónak hívják és szombatonként diszkót tartanak benne. Ez a fajta, megsűrűsödött kocsmai füst még a legelvetemültebb bagósnak is sok, hát kimentek rágyujtani. Csak egy kölcsön pulóvert kanyarítottak a vállukra, kiizzadtak a nagy táncban.
-Hazamész karácsonyra?-
-Nem, dehogy. Karácsonykor sose megyek haza. Majd utána.-
-De miért?-
-Mert útálom. Olyan, mintha nem is várnának. Tavaly is apám félrehívott, egy százast dugdosott a zsebembe, hogy vegyek magamnak valamit belőle. Beszélgetni se tudunk miről, még azt is elmesélik, hogy a harmadik unokatestvérem most válik. Ki a rossebet érdekel?-
-Anyukádék?-
-Ha apuékhoz nem megyek, akkor anyuékhoz se mehetek. Megtudnák. Jobb ez így, majd azt mondom, hogy a pasiméknál voltam.-
-Nincs is pasid!-
-Na és? Majd kitalálok egyet magamnak!-
-Tényleg a vénaszonnyal karácsonyozol?-
-Jaj, dehogyis, őt ilyenkor mindig elviszi a fia. Hálistennek egyedül leszek.-
-Te hülye vagy. Beszélek anyámékkal, hogy átjöhess.-
-jajne! Tényleg ne. Ne aggódj, évek óta ezt csinálom, tök jó, szeretek egyedül lenni.-

Éppen vizet hozott a kútról, csúszkált a téglával kirakott, eljegesedett, keskeny kis csapáson amikor a házinéni fia megérkezett. Nagydarab, nagybajúszos, pirospozsgás ember, a fiatalkori kemény munkában rárakódott izmot csak mostanában kezdte felpuhítani a teherautó sofőrülésében eltöltött pár évtized.
-Hát magát hova viszi az a két nagy kanna?-
-Mosok, öblíteni.-
-Mos?? Most?-
-Persze. Nemsoká' karácsony, nem lehet szennyes a házban.-
-Dehát most van karácsony! Szenteste van. Gyertyagyújtás. Azt hittem, hazament a szüleihez.-
-Majd azt is elintézem.- ezt azért szívesen kihagyta volna. Márminthogy a háziakkal összefusson. A néninél sötét volt, azt hitte, már régen elment a fiához. Toporgott, egyik lábáról állt a másikra, a pokolba kívánta ezt az embert.
-Jöjjön át hozzánk, a feleségem is biztos örülni fog. Visszahozzuk a mamával.-
-Nem köszönöm, már hozáfogtam a mosáshoz, muszáj befejezni. Megyek is, ki kell szedni a gépből. Boldog karácsonyt!-
-Magának is, boldog karácsonyt.- Bólintott rá, de azért csóválta a fejét, a nyakát hátratekerve még akkor is a nyárikonyha ablakán kiszűrődő kis fényt nézte, amikor a majd' kilencven esztendejétől meggörbült, hárászkendőbe bugyolált anyját óvatosan, a könyökénél fogva vezetgette az autó felé. Igaz lehet a pletyka, valami nincs rendben ezzel a lánnyal. Nem bolond, de valami nagyon nem stimmel nála. Az anyja megbillent, a gyenge kezével a kabátjába kapaszkodott, hát inkább őrá figyelt, nem gondolt többet a bolond albérlőjükre.

Már száradt az ágynemű, az olajoskannát is bevitte melegedni. Nem szerette pedig a szobában tartani, büdös volt nagyon, de dermedten nem lehet az olajat beönteni, nem megy át a szűrőn. Szóval éppen kész volt, lehalkította a rádiót és egy könyvvel bevackolta magát a rekamié sarkába amikor megkocogtatták az ablakot.
-Ki az?-
-Jani vagyok, beugrottam boldog karácsonyt kívánni! Bejöhetek?-
Eltartott egy darabig amig kinyitotta az ajtót, az öregasszony félős volt, nem csak kulcsra zárt mindent, de ajtót, ablakot riglikkel, lakatokkal erősített meg. Igaz hogy az ócska, száz éves ajtókat vállal is be lehetett volna nyomni, de alkalmazkodott a házinénihez, zárkózott ő is.
-Mi a fenét keresel Te itt?-
-Edit mondta hogy nem mész haza. Gondoltam, beugrok.-
A fiú olyan gyámoltalanul toporgott a küszöbön, olyan hűséges kutyaszemekkel nézett rá, hogy megsajnálta. Végülis rendes srác, kicsit gyámoltalan ugyan, de rendes. Nem volt sok kedve anyáskodni a férfiak felett, jobban szeretett volna valami élettelibb, erősebb férfit magának, de ha egyszer nincs olyan, még a látóhatáron sincs, hát akkor üsse kavics! Ez legalább szemmel láthatóan belé van esve.
-Gyere be. Kérsz egy teát?-
Még el sem készült a tea, a fiú még hátra se mert dőlni a fotelben a száradó lepedők alatt, megint kocogtattak az ablakon.
-Nna, mekkora itt a forgalom? Ki az?-
-Edit vagyok. Hogy vagy? bejöhetek?-
-Persze. -
-OohH. Szia Jani. Hát Te? Csúnyán összevesztem anyámékkal.- bukott ki belőle mégis a saját baja először. Az arcát kicsípte a hideg, a szeme könnyes volt, vagy a hidegtől, vagy a sírástól. Futhatott idáig, még mindig lihegett. -Nem bírom én ezt! Tényleg nem bírom. Felmegyek Pestre. Itt alhatok nálad?-
-Persze. Kérsz egy teát?-
Beszélgettek hármasban, vígasztalták egymást, fél óra múlva megint kocogtattak az ablakon.
-Ki az?-
-Szia, mi vagyunk, Teri meg Feri, jössz éjféli misére?-
-Gyertek be, itt vannak Janiék.-
Nem volt már több ülőhely, a három lány a rekamién ült, Jani maradt a fotelban, Ferinek meg a verandáról behoztak egy kissámlit. De az sem volt elég, jöttek még hárman. Éjfélre együtt volt az egész banda, a rekamié háttámasztó párnáit letették a földre, de az is kevés volt, az utolsónak érkező a felfordított szemetesvödrön ült.
-Na, elmegyünk az éjféli misére?-
-Elmehetünk, de úgyis kiküldenek a rendőrök.-
Persze hiába mentek, na, nem a rendőrök nem engedték be őket a templomba, hanem zárt kapukat találtak. Egy házaspár veszekedett a templomlépcsőn, az asszony kiabált, hogy megmondta, hogy jöjjenek kilencre, legutóbb mondta a pap, hogy este kilenckor tartják az éjféli misét, de ő hiába beszél, és mondta, magas fejhangon rikácsolt, a férje meg néha brummogott alá valamit.
Kicsit csalódottan bandukoltak hazafelé, aztán a parkban a fiúk vad hógolyózásba fogtak, Terit meg Julit mosdatták, a lányok visítottak, kacagtak, végülis jól sikerült ez a karácsony. Edittel kissé hátramaradtak, félrehúzódtak a többiektől.
-Nem is tudtam, hogy jártok a Janival.-
-Nem járunk. De jó hogy betoppantál, képes lettem volna lefeküdni vele. Tényleg felmész Pestre?-
-Fel. Keresnek ápolónőt, nővérszálló is van. Nem csinálom ezt tovább.-
-Mehetnék veled?-
-Jönnél?-
Hajnalig beszélgettek, tervezgettek, nem is aludtak a nagy izgalomtól. Pestre menni dolgozni! Kiszabadulni ebből a sárfészekből! Pesten keresni is lehet, a pasik is jobbak, színházak vannak, presszók, diszkók, igen, nem lehet itt élni, el kell innen menni oda, ahol élet van, ahol remény van, ahol fény van. Reggel Edit hazament, többet nem is beszéltek Pestről. Illetve még egyszer, amikor Edit mondta, hogy mégse megy.
Ő két hónap múlva költözött, egyedül. Oda is egyedül.