:-) Szépjónapot!
nem bírok én már olyasmit tanulni, amit egyrészt nem csinálok, másrész meg szabad vegyértékem sincs hozzá.
Na mindegy, vizsgára azért csak beseggelek annyit, ami elég lesz egy ippegketteshez.

Délelőtt voltam a piacon.
Vettem háromnegyed kilónyi bőrkét, pár darab fület, egy formás kis elsőcsülköt, egy hatalmas pulyka alsócombot és két sertésnyelvet. Ebből a mennyiségből lesz 6-8 tányér kocsonya. Nagy bánatomra sem emberi fogyasztásra alkalmas szép, tiszta csirkelábat, sem -ami pedig még finomabb lenne- libalábat nem kaptam.
Így nem lesz az igazi a kocsonyám. Amiből sajnos nem bírok kis adagot főzni. Vagy az szokott történni, hogy három napig reggel-délben-este kocsonyát eszek, vagy műanyag tálkákba dermesztem és körberohanom a barátokat. Szoktak örülni egy-egy adagnak.

Úgy készül, hogy a nyelv kivételével mindent (lábakat, bőrkét, fület, lebőrözött pulykacombot) beleteszem a -nyaranta lekvárfőzéshez használt- hatalmas lábasba. Teszek még hozzá egy evőkanálnyi sót, egy mokkáskanálnyi szemes borsot, két nagy fej tisztított fokhagymát, egy fej egészben hagyott vereshagymát, két szál sárgarépát, egy szál petrezselyemgyökeret és két káposztalevelet. Ha van otthon, egy cső egészben hagyott zöldpaprikát. Mindezt jó bőven feleresztem vízzel (dunsztom sincs a mennyiségekről, annyi víz kell rá, hogy semmi se lógjon ki). Bekapcsolom a páraelszívót, alágyújtok az óriáslábasnak és lassú lángon hagyom felforrni a kocsonyaalapanyagot. Közben folyamatosan szedem le a habját. Persze megint elfelejtettem, hogy a borsot csak azután tegyem bele amikor már nincs leszedni való hab, így, mivel a habbal együtt a borsszemeket is kimerem, ezért azt pótolom.
Ha már tiszta a lé teteje, lefedem a lábost és nagyon lassan, éppencsak gyöngyözve forralom pár órát. Közben ki lehet súrolni a zuhanyfülkét, kicsit pókhálózni is lehet a szobában, betölteni a mosógépet, tanulni egy verset, feltenni egy arcpakolást, sőt, azzal el is lehet aludni. Lehet kicsit blogolni is. 5-6 órát fő a jó kocsonya. Amikor már minden széthullóan puha, leveszem az óriáslábost a lángról és a helyébe teszem egy kislábosban a sós vízbe tett nyelveket. Ezeket külön kell megfőzni, mert ha a kocsonyába fő bele, zavaros lesz. Saját káromon tanultam meg, átlátszatlan, moslékszínű lett a nyelvvel együtt fővő a kocsonya. Amíg fő a nyelv, szűrőlapáttal kiszedem a húsféléket a kocsonyaléből. A bőrkéket össze szoktam göngyölni, beteszem a hűtőbe és amikor kihültek, vékony kis szeletekre vágom. Nagyon guszta, apró kis csigák lesznek belőle. A csülköt, a pulykacombot kicsontozom, azt is kihűtöm, mert hidegen mindent szebben és vékonyabbra lehet szeletelni. A füleket metéltre vágom. Közben hül és ülepszik a lé is. Mire kezelhető hőmérsékletű lesz, a tetején összegyűlik a zsír, azt először kanállal szedem le, az utolsó cseppeket pedig úgy tüntetem el, hogy papírszalvétával végigsimítom a lé tetejét. Magába szívja az utolsó cseppet is, teljesen zsirtalan lesz a kocsonyám. Ha megfőtt a nyelv, azt is hűtöm egy kicsit, meghámozom és vékony szeletekre vágom.
Mivel kicsi a hűtőm, ezért szakítottam a családi hagoymányokkal és nem széles peremű levesestányérokba dermesztem a kocsonyát, hanem műzlistálkákba. Abból 4 is befér egy hűtőpolcra, a levesestányérból csak kettő.
Szóval, a csigaformájú bőrszeletkéket, a nyelvkarikákat, a pulykacomb, a fül és a csülök szeletkéit elosztom a tálkákba és merőkanállal, óvatosan, hogy ne kavarjam fel, rámerem a tiszta, átlátszó kocsonyalét. Be velük a hűtőbe, had dermedezzenek reggelig.
És ez még nem minden, de nem ám, a lényeg ezután jön: lereszelek egy szép jonatánalmát és összekeverem ugyanannyi ecetes tormával. Ezt az almás tormát fogom a kocsonya mellé adni - holnap, mire megdermed.
Nem lesz az igazi, mondom, nincs benne se liba- se csirkeláb, de így is el fog fogyni.
A sárgarépa, a zöldség, a hagymák -és ha van, ami most nem volt: a baromfilábak- némi szöszmösszel és a lé aljával ott maradnak az óriáslábos fenekén, azt áttöltöm a kutyalábosba, mert Őkisasszonysága nagyon szokta szeretni ezt a szmötyit. Elképesztő precizitással nyalja körbe a borsszemeket, a lábosa fényesre van puceválva, csak az egész borszemek és a paprika marad benne épen, sértetlenül.
Mondom én, hogy mindig elfogy a kocsonyám!