Máma kicsavarták belőem az utolsó csepp munkaerőmet is. A szokásos menetrend, 2 óra előtt 10 perccel még beesnek valami sürgőssel, hétfőre, sajtóanyag, uhh, de úúúúútálom, hogy sokszor hetekig hevernek meg utaznak az akták, aztán negyedóra alatt kész kell velük lenni!
A főnököm meg a főnökhelyettes-asszonyom gondolkodását már úgy ismerem mint a tenyerem, még ki se mondják, én már írom. El is fáradok bele, olyan, mintha kiszívnák az agyam.
Ráadásul pont abban a 10 percben ömlött a havas eső, amíg én a munkahelyemtől a metróig kiértem. Elázott a hajam, a kabátom válla, cudarul éreztem magam. Mire kiszálltam a Lehelen (3 megálló, még 5 perc sincs) már szakadozott fel a felhőzet, sütött a nap.
Aztán bevásárlás közben elhagyott az erőm, teljesen összelottyadtam. Felmentem a galériára, kértem egy kapucsínót és azzal próbáltam magamat ébren tartani, hogy fentről megszámoltam, melyik árusnál hányféle színű alma van. Attól akartam almát venni, aki a legtöbb félét tartja. Jellemző az akkori állapotomra, hogy belekeveredtem:
-sárga: golden,
-halványzöld: zöldalma,
-lilásbordó: starking,
-vörös: idared,
-sárgáspiros: jonatán.
Nos, ezt mindet nem tudtam összeszámolni. Úgy is jöttem haza, hogy alig vettem valamit.

A lentebb belinkelt Malgot cikk olvasása későbbre marad, annál is inkább, mert közben Tölgyessy is megszólalt.
Nem tudom, miért van megint olyan érzésem, hogy egy pontosan megkoreografált királydráma nézője vagyok.
A kérdés persze álnaív, mert nagyon is tudom: Orbán nyilatkozata, miszerint nem biztos hogy mégegyszer miniszterelnök akar lenni, megadta a jelet a táncrendre: jönnek szépen sorban, elő kell készíteni a fidesz újabb átszerveződését, vagy, akár újabb ideológiai váltását is.
Az a helyzet, hogy kicsit már unom ezt a műsort. Már azt sem tudom, hogy tényleg királydrámát látok vagy vígjátékot, esetleg csak vidéki ripacsok kabaréját.
Ráadásul feltétlenül szükségem van egy órányi délutáni szépülésre. A fidesz meg átalakul vagy újjászületik anélkül is, hogy nekem minden mozzanatról tájékozódnom kéne. Úgyis a végeredmény a lényeg, hogy a premier után visszatapsoljuk-e őket.

(Bocs, ha kissé zavaros, esek össze, ha beszélnék, dadognék a fáradtságtól.)