:-) Szépjóestét!
:-(( Ilyen lehetetlenül rossz előadást még életemben nem hallottam. Volt úgy, hogy egy-egy szereplő gyengébb volt, de hogy senki ne találja a hangját, hát ez csúfos bukás!
Egri Sándort a Ring közelébe se szabadna engedni, neki még a zenekarral jól megtámasztott olasz vagy francia áriák is gyakran gondot okoznak, Wagner meg semmiféle zenekari segítséget nem ad az énekeseinek. Wotan ráadásul végig szinpadon van, ehhez a szerephez a jó hang mellett erő kell és állóképesség. Egrinek a három közül egyik sincs.
Donnert és Froht fiatal énekesek alakították, kritikán aluli minőségben. Froh nem a bátyja, hanem az öcsikéje volt a védelemért könyörgő Freianak, Donner meg akinek a hangja -a legenda szerint- túlszárnyalja a mennydörgést, aki ha a kalapácsát megforgatta a feje felett, égzengés és villámlás közepette megnyílt az ég, nos, Donner valami viráglelkű trubadúrnak képzelte magát, éppenhogy nem gügyögött. Azt is hamisan csinálta.
A sellők nem csacsogtak, csobogtak, kacagtak, hanem kiskacsák módjára sipogtak. Különösen a gesztenyebarna énekelt nagyon gyengén (merthogy ez is a rendezés egyik gyengesége: a három sellőt egy szőke, egy vörös és egy fekete -parókás- énekesnő alakítja. Uhh, a ledér nőkről alkotott sztereotípiák!).
Legnagyobb döbbenetemre a kedvenc Tóth Jánosom, aki remek, parázna, keserű, gonosz, cinikus, megalázott Albericheket szokott énekelni, aki az érzelmek minden skáláját át tudja fogni, most egyszerűen rekedt volt. Az előadás második felére ő valamennyire megtalálta a hangját, de ez már késő volt: én egy évet várok egy Ringre, hát ha lehet, ne rontsák el az estéimet!
Az óriásokat még megemlíteni sem érdemes, Erdát, a Föld istennőjét szintúgy. Kritikán aluli, gyenge, hamis, el-elcsukló erőtlen hangok.
Pataki Antal Mimeként viszonylag korrektül énekelt, de az ő szerepe nyúlfarknyi.
A másik kedvencem, Rozsos István is hozta a cinikus, gonosz Loge figuráját, de az ő fejhangon, hideg távolságtartással énekelt áriáinak dramaturgiai szerepük van, nem elégítik ki az én szép énekhangok iránti vágyamat.
pocsék egy előadás volt, na, ezt semmi nem menti.
Csak remélni merem, hogy vasárnap a Valkür szebb lesz. Vagy nem. Bándi énekli Siegmundot, nem tartozik a kedvenceim közé ő se. Talán Szvétek László, ő tavaly debütált Wotanként, akkor nagyon precizen énekelt. Ha ezt a precizitását meg tudta tartani és kicsit oldódott benne a szereptől való félelem, ő még szép estéket fog szerezni nekem. Pont mint Molnár András, de őrá várnom kell, majd a jövő héten két estén énekli Siegfriedet. Imádni szoktam! :-))
Nna, erről ennyit, ez belterjes duma, unalmas lehet annak, aki nem kifejezetten Wagner rajongó.

Hanem ma tényleg jól elrontották az estémet. :-((

Jól indult pedig :-)))
A kisföldalattin két pasas mellé szorultam. Nem voltak rossz darabok, de én már vagy 10 éve nem szemezek, nem ismerkedek. Az egyik a szemét le nem tudta venni rólam. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem veszi észre, laposra húztam a szemgolyóimat és elnéztem a nagy semmibe. Ez a távolságtartónak szánt, de inkább bamba arckifejezés egyébként nagyon jellemzi a nagyvárosi embert; összeszorulunk, belelógunk egymás intim szférájába és mivel ez idegesít bennünket, próbálunk úgy tenni, mintha ezt nem vennénk észre. Mármint a szorosan mellettünk álló másik embert nem vennénk észre.
Nos, ezt az én pasimat nem lehetett nem észrevenni, mert nem eléágedett meg a bámulással, félhangosan tett egy megjegyzést a haverjának. Egy híresen szép szinésznő ajkához hasonlította a számat, csak éppen hozzátette, hogy az én szemem még az övénél is szebb.
Erre már elnevettem magam.
Mondta, hogy a mosolyom még szebb, mint az előbb említett kimbézindzser.
Hálistennek eddigre megérkeztünk az Operához, le kellett szállnom. Gondolom, amikor hátulról meglátott már valamennyit romlott a megítélésem, de az már a hátam mögött történt, kit érdekel :-))) ?
Szóval, bárhogy tagadom, bárhogy írtom magamban, azért mégiscsak lakozik bennem egy afféle könnyű kis nőcske. Egy olyan igazi kis pesti nőci, akit könnyű táncba vinni. Már ha valaki ismeri a koreográfiát.
Sajnos egyre kevesebb pasi ismeri.
Hazafelé jövet azért elméláztam azon, hogy igaziból nem is a szép, okos, hűséges és szilárd jellemű Brünnhilde nevét kellett volna felvennem, hanem valamelyik kacér sellőét. Mondjuk Woglinde. Vagy Flosshilde.
Aztán még azon is eltűnődtem, hogy azok, akik idejárnak az én lángokkal körbeölelt sziklámra, vajon követnének-e a hullámok közé?
Hogy is mondta Fricka?
"Átkozott sellők! Sok férfit lehúztak a Rajna alá!"
Mondjuk, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a házitűzhely nyugalmáért felelős Fricka istennő (Wotan felesége) egy meglehetősen prűd, irígy és roppant hiú, vénülő szipirtyó, aki a rohamosan gyengülő szexuális vonzerejét viharos féltékenységi jelenetekkel próbálja ... hmmm. Pótolni? Kiegészíteni? Helyettesíteni?
Mindegy is. A kiállhatatlan természetével nagyban hozzájárul az istenek alkonyához. A tökéletes megsemmisüléshez. Ahhoz, hogy a világra szabadult ez a pénzsóvárság, ez a hatalomvágy, ez a birtoklási vágy.

Vasárnapra megpróbálom megfogalmazni, hogy mitől is olyan fantasztikusan jó librettista Wagner. Mert nemcsak a zenéit szerezte, hanem az operái szövegeit is ő írta. Egyszer, ha sok időm lesz, hozzáfogok németül tanulni és az összes Wagner szövegkönyvet lefordítom. Merthogy a mostanában közkézen forgó fordítások hihetetlenül rosszak és élvezhetetlenek.
Nna, ideje befejezni a blogolást, ezt most rajtam kívül igen mindenki unja. Aki meg tanulhatna belőle (Szinetár Miklós úr, az Operaház igazgatója) pedig aligha olvas ilyen izéket.