:-)) Szépjóestét!!
Nna, túléltem. Igaz, nem nagyon erőltettem meg magam, csak annyit csináltam, amennyit muszáj.
Hazafelé jövet beugrottam a tecckóba ... inkább most mint hétvégén. Sajt, kefír, rizs, gersli, ezek nálam alapdolgok, nem fogyhatnak ki. Most kifogytak.
Kifelé jövet benéztem az egyik virágbolt kirakatán, ott is ragadtam; hegyekben, de tényleg, szó szerint hegyekben áll a klívia (Clivia miniata). Valami piramis alakú virágtartóra voltak felrakva, sűrűn, az egész egy csodaszép narancsszínű dombnak látszott. Teljesen elbűvölt a látvány.
Aztán beljebb néztem, bár ne tettem volna!
Éppen csak túlestünk a nagykarácsonyi hisztérián, beüzemelődtek a DVD-lejátszók, a tévék, a konyhai robotgépek, már elcserélgettük a nemszeretem illatú parfűmüket, elajándékoztuk a csillámporos, trombitáló angyalkát ábrázoló gyertyatartókat és a fosszínű pulcsikat, szóval mindezt éppen kihevertük, itt a másik ajándékvásárlási őrület: valentin nap.
Vegyünk a kedvesünknek szív alakú bögrét, kispárnát, gyertyát, szivecske mintás alsógatyát, hálóinget és/vagy kotont. De legfőképpen vegyünk neki szív alakú lufit, esetleg a kezében szív alakú bon-bont tartó plüssmacit, vagy szőrmecicát.
Házias kedvesnek lehet venni szivecske mintás kötényt vagy papírszalvétát, esetleg piros zománcos minivödörbe ültetett virágot.
UhHhh.
Ha akad olyan férfiember, aki a blogom alapján netán halálosan belémszeretett és egy élete, egy halála, de olthatatlan vágyakozását megpróbálja a tudomásomra is hozni, kérem Őt, semmiképpen ne valentin napján tegye, mert semmi esélye sem lesz.
Valljon szerelmet egy kibirhatatlanul ködös, borús napon, olyankor esetleg jókedvre derít, ami ugye mindig javítja egy pasi esélyeit. Vagy egy szép tavaszi napon, amikor egyébként is jó kedvem van, olyankor mindig könnyebb dolga van egy férfinak. Vagy amikor éppen menstruálok és szenvedek, hátha meggyógyít. Szóval nekem bármikor szerelmet lehet vallani, de semmiképpen ne valentin napján, mert kidobom az illetőt mint a macskát sz.... szóval kidobom.
Hanem, egy klíviát nagyon szeretnék:
sőt, kettőt, mert nem tudok dönteni a sárga és a narancssárga között:
Ha valakinek van ilyen virágja és a szaporulattal nem tud mit kezdeni, léccci-léccci-léccci küldjön nekem egy e-mailt, cserébe adok amarilisz hagymát. Vagy karácsonyi kaktusz hajtást. Vagy vannak nagyon szép begóniáim.
Előre is köszönöm!
Más:
A Bartókon pont egy modern komolyzenei alkotást adnak. Olyan, mint ahogy egy részeg skót dudás és a még részegebb Varnus Xavér duettjét elképzelem. A ritmus-szekciót egy böfögő-művész adja és a koncertet időnként megzavarja egy nyikorgó ajtó. És ráadásul az is behallatszik, ahogy az egyik hallgató az űrtelefonján a marslakó barátnőjével beszélget. Rettenetes, komolyan mondom, ha ez a modern zene, örök életemre konzervatív maradok.
Nna, túléltem. Igaz, nem nagyon erőltettem meg magam, csak annyit csináltam, amennyit muszáj.
Hazafelé jövet beugrottam a tecckóba ... inkább most mint hétvégén. Sajt, kefír, rizs, gersli, ezek nálam alapdolgok, nem fogyhatnak ki. Most kifogytak.
Kifelé jövet benéztem az egyik virágbolt kirakatán, ott is ragadtam; hegyekben, de tényleg, szó szerint hegyekben áll a klívia (Clivia miniata). Valami piramis alakú virágtartóra voltak felrakva, sűrűn, az egész egy csodaszép narancsszínű dombnak látszott. Teljesen elbűvölt a látvány.
Aztán beljebb néztem, bár ne tettem volna!
Éppen csak túlestünk a nagykarácsonyi hisztérián, beüzemelődtek a DVD-lejátszók, a tévék, a konyhai robotgépek, már elcserélgettük a nemszeretem illatú parfűmüket, elajándékoztuk a csillámporos, trombitáló angyalkát ábrázoló gyertyatartókat és a fosszínű pulcsikat, szóval mindezt éppen kihevertük, itt a másik ajándékvásárlási őrület: valentin nap.
Vegyünk a kedvesünknek szív alakú bögrét, kispárnát, gyertyát, szivecske mintás alsógatyát, hálóinget és/vagy kotont. De legfőképpen vegyünk neki szív alakú lufit, esetleg a kezében szív alakú bon-bont tartó plüssmacit, vagy szőrmecicát.
Házias kedvesnek lehet venni szivecske mintás kötényt vagy papírszalvétát, esetleg piros zománcos minivödörbe ültetett virágot.
UhHhh.
Ha akad olyan férfiember, aki a blogom alapján netán halálosan belémszeretett és egy élete, egy halála, de olthatatlan vágyakozását megpróbálja a tudomásomra is hozni, kérem Őt, semmiképpen ne valentin napján tegye, mert semmi esélye sem lesz.
Valljon szerelmet egy kibirhatatlanul ködös, borús napon, olyankor esetleg jókedvre derít, ami ugye mindig javítja egy pasi esélyeit. Vagy egy szép tavaszi napon, amikor egyébként is jó kedvem van, olyankor mindig könnyebb dolga van egy férfinak. Vagy amikor éppen menstruálok és szenvedek, hátha meggyógyít. Szóval nekem bármikor szerelmet lehet vallani, de semmiképpen ne valentin napján, mert kidobom az illetőt mint a macskát sz.... szóval kidobom.
Hanem, egy klíviát nagyon szeretnék:
sőt, kettőt, mert nem tudok dönteni a sárga és a narancssárga között:
Ha valakinek van ilyen virágja és a szaporulattal nem tud mit kezdeni, léccci-léccci-léccci küldjön nekem egy e-mailt, cserébe adok amarilisz hagymát. Vagy karácsonyi kaktusz hajtást. Vagy vannak nagyon szép begóniáim.
Előre is köszönöm!
Más:
A Bartókon pont egy modern komolyzenei alkotást adnak. Olyan, mint ahogy egy részeg skót dudás és a még részegebb Varnus Xavér duettjét elképzelem. A ritmus-szekciót egy böfögő-művész adja és a koncertet időnként megzavarja egy nyikorgó ajtó. És ráadásul az is behallatszik, ahogy az egyik hallgató az űrtelefonján a marslakó barátnőjével beszélget. Rettenetes, komolyan mondom, ha ez a modern zene, örök életemre konzervatív maradok.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home