Próbálom méltósággal viselni a sorsomat, elvégre is én vállaltam, rajtam is múlik hogy milyen.
Hanem ma a legszívesebben hisztiznék egy nagyot, hogy nem, nem akarom az oldalt masnis kötényemet felvenni, és egyébként is, nem a sárga szalagot, hanem a világoskéket kérem a hajamba, nagy masnira kötve és nem belefonva, a sárgát útálom, zoknit se akarok húzni, azt is útálom, és a legeslegeslegfőképpen, nem akarok dolgozni menni.
MÁMA NEM AKAROK DOLGOZNI MENNI!!!!


jajj.

Pedig már ettem egy szedres csokitortát, bevettem egy görcsoldót is, de még így se akarok dolgozni menni.
Sőt, így már pláne nem akarok.