:-)) Szépjónapot!!

Úúgy, de úgy elfáradtam, hogy ihaj! :-))
Már tegnap elkezdődött: madáretetés és római után bringára ültem és kivittem az indexem. 6 (hat) jegyet kell beíratnom, ezzel újabb két félévet tudok lezáratni. Ez mind gyönyörű.
Hanem, a szokásos úton, a kertek alatt próbáltam menni, nem gondoltam arra, hogy éppen kezd felengedni a fagyos sár. A híg sár úgy begyűlt a kerék és a sárvédő közé, hogy valósággal bekövesedett, úgy működött, mint egy fék. Még kipiszkálni sem tudtam. Mire beértem a suliba, folyt a senekemen a víz. Indexiroda, könyvtár; nem találom a III. évfolyamos CD-m, azt kellett kikérnem. Majd egy óráig tartott, mire a könívtáros kisasszony előhalászott egyet, addig volt időm hűlni. A legszívesebben otthagytam volna, de a CD nélkül nem tudom megcsinálni a méréstechnika házimat. Egy MICROCAP nevű programocska van rajta, azzal kell tervezni egy áramkört. Ezt a tárgyat nagyon szerettem, minden ZH-t és vizsgát jelesre írtam belőle. A gyakorlati vizsgát azért nem csináltam meg, mert az otthoni gépemen elromlott a monitor, nem adta a piros színt és emiatt nem látszott, hogy az áramkör működik-e vagy sem, sehol nem tudtam ellenőrízni a házim. (most is munkahelemen kell egy kis időt lopnom rá, mert a linuksz alatt nem fut). Aztán meg minden összekavarodott, több mint egy évig semmilyen tárggyal nem foglalkoztam. Most kezdhetem ezt is előlről. Remélem, nem felejetettem túl sokat. Illetve, pont azért szerettem, mert ehhez nem kellett magolni: kétértékű logikára épül az egész, igen-nem, 1-0, van áram - nincs áram, nyit-csuk. Ennyit még én is fel tudok fogni :-))) Egyébként is, a logikai áramkörök majdnem úgy néznek ki, mint egy kötésminta.
Szóval, lett lemez, nyomás haza. Szó szerint nyomás, mert a sár még mindig fogott, már majdnem hazaértem, mire apránként kipotyogott. úgy elfáradtam, hogy ruhástól, a kanapén elaludtam. Mire felébredtem, olyan álomittasan szép voltam, hogy úgy döntöttem, rágömbölyödök még egy órácskát. Rámfért.
Ma megint madáretetés, aztán római. Gyönyörű vízimadarak vendégeskednek nálunk. Az egyiket tavaly már láttam, vadliba méretű, fekete-fehér tollas gyönyörűség. Úszik a vizen, aztán hirtelen lebukik, elég sokáig tartózkodik a víz alatt. Van pár kisbukó is. És van egy olyan, amit nagyon ritkán látok, pár éve utoljára: ő is vadkacsa formájú, csak a tolla szép gyöngyházszürke, a feje pedig rőtvörös. nem csinált különösebb kunsztokat, úszkált és mutogatta magát.
Aztán átmentünk a rómaira, csodaszépen sütött a Nap. Azok az elégedett kis nyögdécselések, sóhajtások, diszkrét cuppanások amikkel a reggelinket üdvözöltük, elmentek volna egy szoft-p0rnó szinkronjának :-)) Mondjuk, két és fél órát gyalogoltunk érte, valamennyire érthető. És még haza is kellett jönni - amihez semmi kedvem nem volt. Mármint a hazajövetelhez.
Útközben aztán olyat láttunk, de olyat:-DDD
Vadkacsa-szekszet! De legalábbis pettinget. Táncoltak egy kicsit, bókoltak egymásnak, aztán a gácsér elkapta a nőstény búbját, ráugrott és kicsit pitélt rajta. Korai még a párzás, de úgy látszik, az enyhe télnek ilyen hatása is van.

Most pedig mennem kell dolgozni.