:-)) Szépjóestét!
Mégiscsak jól végződtek a dolgok.
Jó ötlet volt ez a "bennzuhanyozás" és "bennöltözés". Kéynelmes tempóban dolgoztam, nem kellett kapkodni, már háromra végeztem. Úgy, hogy közben még egy gyümölcsteát is csináltam magamnak, leültem az egyik hatalmas ablak elé a szőnyegre, ahova odasütött a nap, megtámasztottam a hátam egy szekrényen és ott, a napon elkortyoltam a teámat. Nagyon jólesett, szerintem pár percre még el is bóbiskoltam.
Arról nem beszélve, hogy volt kerek egy egész órám szépítkezni!
Királyság!
Forró víz, hideg víz, megint forró, megint hideg, arckrém, testápoló, mire kikerültem a zuhanyozóból, egész elfogadható nőformám volt: szolid smink,mélyen kivágott zöld bársonyruha, kis csipke vállkendő, fényes harisnya, tűsarkú. Még a dekoltázsomra is jutott egy kis csillámzselé. Ha valamim, akkor a dekoltázsom nem szorul semmiféle díszítésre, de ma ilyen kedvem volt.
Hanem, az biztos, hogy jövőre a Ringre szabadságot veszek ki. Ennyit azért megérdemlek.

Az előadás nagyon jó volt. Különösen a III. felvonás első fele, amikor Siegfried az emlékezetére ébred, és a halála. Molnár András gyönyörűen énekli Siegfriedet, nagyon szeretem őt hallgatni.

Meg ezt az egészet, a négy teljes estét betöltő operamesét, úgy, ahogy van. Hol gyengébb, hol jobb előadásban. Az idén a Valkür volt a legszebb és a legemlékezetesebb, tavaly a Siegfried első felvonása, jövőre nyilván valamelyik másik rész lesz kiemelkedő.

Csodálatos az emberi fantázia.
A folyó hullámain csillanó aranyos fények, a víz csobogása, egy napnyugtakor lángvörösben játszó, havas hegycsúcs; mind-mind arra ösztönzi az embereket, hogy egy mesét találjanak ki róla. Arany rejlik a víz alatt ... vízitündérek kincset őríznek ... lángfal mögött alszik ott valaki ... talán egy szép lány ... hogy kerülhetett oda? ....
Aztán jönnek még az örök kérdések: honnan van a gazdagság, ki irányítja a világot, miért kell az adott szót betartani, meg szabad-e törni a szerződéseket, honnan van a bennünk lakó gonosz, miért felejtik el a férfiak az asszonyokat, akiket egyszer szerettek, szabad-e bosszút állnunk a rajtunk esett sérelemért .... csupa-csupa rejtély, gond, amire választ és magyarázatot keres az ember.
És a lehetséges magyarázatokból megszületik a mese. Sőt; A MESE.
Szájról szájra jár, ezerféle alakot ölt, változik, alakul, egyik hozzáad valamit, a másik kicsit máshogy adja tovább.
Aztán egyszercsak jön egy ember, verset ír a legendákból és zenét szerez hozzá. Remekművet ír, olyat, amit a világ minden kicsi szögletében értenek, mert a világon mindenhol felteszik az emberek ugyanazokat a kérdéseket. És a világon mindenhol megszülettek a Nibelung mondakörhöz hasonló mesék.
Más emberek fél életen keresztül tanulnak hegedűn, kürtön játszani, énekelni csak azért, hogy egyszer előadhassák ezt nekem.
Én meg csak ülök és hallgatom.
Szép volt.
Köszönöm!