:-) Szépjóreggelt!
Reggel hallgattam Orbánt a Vasárnapi Újságban. Előtte persze hosszan ismertették, hogy mely kormánypárti politikusok nem hajlandóak szóbaállni velük, de ez így természetes, Bolgár György is hetente elmondja, hogy Orbán nem nyilatkozik neki.
De mindegy is, a lényeg, hogy Orbán nagyon aggódig a demográfiai helyzetünkért. Még mielőtt késő lesz, még mielőtt arra kényszerülönk, hogy importáljunk embereket (értsd: bevándorlók öntenék el az országot) csinálnunk kell valamit a szociálpolitikánkkal, de a legegyszerűbb és a legokosabb, ha megválasztjuk őket és akkor majd ők érvényesítik a családi adókedvezményt, sőt, bevezetik a családi adózást is. Ez majd egycsapásra megoldja minden gondunkat.
Beszélt még arról is, hogy ő már megismerkedett a kormányzás felelősségének minden terhével és minden örömével, egész életére hálás a magyar népnek, hogy 35 évesen miniszterelnök lehetett.
Ezeket a szavait még nem hallottam, csak olvastam, úgy valahogy más volt a szinezetük.
Mint a villám csapott belém a felismerés, hogy ez az ember köztársasági elnök akar lenni.
Ez egybevág azokal a közvéleménykutatási adatokkal, miszerint az emberek többsége már nem bánná, ha eszmeileg ide vagy oda elkötelezett államelnökünk lenne. (Ez nem az a közvéleménykutatás, csak a pártpreferenciákról szól, de anyira fáradt vagyok, hogy nincs energiám nyüstölni a keresőt).
Orbán nem arról híres, hogy feladná az álmait, de ebbe tán csak beletörik a bicskája.
Bár, még az is lehet, hogy jól járnánk vele. A tetszeni vágyás és a kielégített hiúság csodákra teszi képessé az embert. Azért ha egy szavam lehet a dologhoz, az a: nem. Sőt: NEM!!!

Más:
zöld vagyok a fáradtságtól. Még be kell mennem dolgozni, ötkor meg kezdődik Az istenek alkonya.
Hogy megspóroljak magamnak másfél órányi utazást, viszem be a tusfürdőt, törölközőt, bársonyruhát, vállkendőt, harisnyát, szempillaspirált. Igaz, rajtam most semmi se segít, a tükörben alig ismerek magamra. Iszonyatosan nézek ki, karikás a szemem, horpadt az arcom, ráadásul olyan vagyok, mint egy túlfűtött kazán: valaki eg rossz szót szól és robbanok. Remélem eljutok az Operáig botrányokozás nélkül. Utána, ha már leülhetek, ha már nem kell rohanni, jobb lesz.