Mégsem sikerült befejeznem a "Hogyan aludjunk két napig lelkiismeretfurdalás nélkül?" című projektet. Nagyon egyszerű oka van: elfogyott a pénzem és el kellett mennem a bankba. Az "elfogyott" nem azt jelenti, hogy itt maradtam egy fillér nélkül, hanem azt, hogy ki kellett fizetnem a nénit, aki helyettesíteni szokott. Mondjuk, nem bánom, szép idő volt és egyébként is, ennyi fekvésbe már bele lehet betegedni. Kicsit elfáradtam, úgyhogy blogolás után még visszabújok regenerálódni.

A Váci út - Forgách utca sarkán roppant érdekes módját láttam annak, hogy hogyan lehet a legbelső sávból jobbra kanyarodni. Nagyon egyszerű: még zöldnél meg kell állni a zebra előtt. Kicsit ugyan kockázatos, valami balfék ha elbambul a hátunk mögött, könnyen belénk jöhet, de ennyi kockázatot be kell vállalni. Meg azt a pár átkot és ökölrázást is, amit a hátunk mögött füstölő padlófékkel megálló szór felénk. Szóval, áll az autó a zebra előtt, a sofőr felveszi a telefont és bőszen belebeszél. Amikor pirosra vált a lámpa és a két külső sávban is megállnak az autók (és ami ebből logikusan következik, zöldet kapnak a gyalogosok), akkor könyökkel rá kell nyomni a dudára (kézzel nem lehet, abban van a telefon és azt ugyebár egyetlen pillanatra el nem lehet engedni) és egészen addig nyomni, amig a gyalogosok szét nem ugrálnak. Akkor szépen, a zebrán keresztül be lehet kanyarodni jobbra és eltünni a Forgách utcában. Ehhez mondjuk legalább olyan hosszú autó kell, ami keresztben átér két sávot. Meg legalább akkora pofa is.

Az olvasott szöveg értelmezésével még mindig gondjaim vannak, csak erre a kis rövidhírre futotta az energiáimból. Meg egy röpke -ám annál rosszindulatúbb- sóhajra: mennyivel jobban járnánk, ha traktoros lenne! Vagy agronómus! Esetleg tűzoltó, vagy katona, vagy vadakat terelő juhász....