Hááát, jóestét, vagy jóreggelt, dunsztom sincs mi van ilyenkor.
Rövid pár óra alatt teljesen leestem a lábamról. Görcsös hányás, hasmenés, úgy legyengültem, hogy a lakásajtóban a kulcsot két kézzel tudom csak elfordítani. Kezem-lábam remeg. Levegőzés ürügyén megpróbáltam kivinni a kutyát, és bár errefelé nem ritkaság a fák tövébe rókázó nő, azért tőlem ez mégis szokatlan. Még inni sem tudok, az ásványvíz is visszajön. Pár óra alatt pergamenszerűre száradt a bőröm. Ráadásul felcsavart fűtés, pizsama, mackóalsó, zokni, minderre tollpaplan és mégis didergek.
Az utolsó korty víz már negyedórája lenn van, most már talán le merek feküdni. Istenkém, ilyenkor átkozom a galériás lakást. Ilyen rosszulléttel ötpercenként lebukdácsolni egy lépcsőn, jajjj, borzasztó volt.