Nagyon álmos vagyok, fél négykor keltem, tanultam, vizsgáztam, dolgoztam, egy perc pihenésem nem volt, csak címszavakban, a legfontosabb benyomásaim a Bukásról.
Látványvilágában is nagyon megrázó film, nem könnyű végignézni, ahogy emberek főbe lövik magukat, a lincseléseket, vagy ahogy az anyjuk megmérgez hat kistestvért.
Nem is értem a vitát ami akörül folyt, hogy szabad-e Hitlert emberként ábrázolni egy filmben.
Hitlert egyáltalán nem úgy mutatja be a film, mint akiben bármi szánnivaló, vagy pláne bármi emberi is lett volna. Még a betegsége (a kontrollálhatatlan kézremegésről Parkinson-kórt diagnosztizáltam) is csak az őrültségét hangsúlyozza. A saját rögeszméi minden emberi vonását elfedik, pörög a saját mókuskerekében, nem bír kiszállni, és ha ő nem, akkor mások se tudjanak. Pusztuljon mindenki, aki egy vesztes néphez tartozik, ha nem lehet III. Birodalom, akkor németek se legyenek.
iszonyú.
Tényleg csodálkoznék, ha bárki bármilyen emberi vonást vélne felfedezni Hitlerben a moziból kijövet, ebben a filmben sem ilyen törekvés nincs.
A főbűnösök, Hitler, Goebbels, Himmler és a többiek semmi olyasmit nem csinálnak a filmben, amire bárki is azt mondhatná, hogy esetleg tán mégsem voltak olyan elvetemültek.
Azok voltak.
Vannak persze karakterek, akik hithű náciként az utolsó pillanatban mégis mutattak némi emberséget. A főépítész, aki a rombolást mégsem tudja befejezni. Az főorvos, akiben az orvos legyőzi a nácit. A hitüktől megfosztottak, akik nem tudtak/mertek/akartak szembenézni a vesztes háború felelősségével és öngyilkosok lettek (egyébként Hitler gyáva volt, nem mert szembenézni azzal, hogy "holnaptól milliók gyűlöljék")
A film legfőbb szála (szerintem) az, ahogyan egy csomó okos, képzett katona a legjobb szakmai meggyőződése ellenére is asszisztált ahhoz, hogy a háború minél tovább tartson, holott pontosan tudták, hogy minden nappal nő a veszteség emberben és anyagi javakban egyaránt. Tudták, pontosan tudták hogy az ország romba fog dőlni, hogy a lakosság pusztul, tudták hogy vesztettek, mégsem mertek ellentmondani egy pszichopatának (azt is tudták pedig, hogy a führerük őrült). Féltek, egymást is sakkban tartották, ha valaki erőtlen kis célzásokat mert tenni, hogy tán mégsem kéne Berlint lebombáztatni, azt árulónak nevezték.
Szóval, nem kell félni, aki ezt a filmet megnézi, nem fogja azt mondani, hogy szegény Hitler is ember volt.

Egy náci, akiben az utolsó pillanatban felébredt az ember és az orvos. Vagy az orvos és az ember.

Egy náci, aki az utolsó percig náci maradt, sőt, azon túlmenően is szörnyeteg: Magda Goebbels. Hat gyermekét saját kezűleg mérgezte meg, mert nem érdemes nekik nemzeti szocializmus nélkül felnőni. (a szinésznő remek alakítást nyújtott)


(egyébként ez a film sem tudta magát kivonni a hallivúdi alkotások hatása alól: akikben egy szikrányi kis emberség is van, azok mind nagyon jóképűek és bátrak. Az egyetlen aki sisak nélkül rohangászik a bombázásban hozza be a sebesültet, vagy a jóképű építész az egyetlen, aki Hitler szemébe mondja, hogy ezt a parancsát már nem teljesíti. De úgy látszik, hogy ezek nélkül az eszközök nélkül már nem is lehet filmet csinálni. Nagyon útálom az alkotókban, hogy nem merik rám bízni, hogy kitaláljam, hogy ki az, akiért szabad szurkolnom és ki az, akiért nem. Mi a francért kell az embereket szépekre és többé kevésbé jókra meg ráncosokra, potorohosokra, egyszóval csúnyákra és gonoszakra osztani?)