:-)) Szépjónapot!
Megtörtént a Nagy Külgazdaságtan Teszt Kitöltő Projekt. Negyedóra alatt végeztem a harminc kérdéssel, elsőnek álltam fel. Nem tudnám megmondani, hogy sikerült-e. Akkora ellenállás van bennem a tárggyal szemben, hogy akár "vak tyúk is talál szemet" alapon, találomra is töltögethetném. Annyit taktikáztam, hogy mivel több jó válasz is lehetséges egy kérdésre, ahol a legkisebb kétségem is volt, ott csak egyet jelöltem. Az van ugyanis, hogy két jó válaszra kapok három pontot, egy jó válaszra kapok egy pontot, de egy rosszra mínusz egyet. Tehát nem hajtottam a három bizonytalanra, ha egy biztos.
Uhh. majdcsak sikerül egyszer.
Viszont vizsgára menet és onnan jövet is nagyon jót bringáztam ebben a szép tavaszias napsütésben.
Legalább ennyi jó legyen a napomban, a nyavalyás vizsga miatt a rómairól is le kellett mondanom.
Sőt, mivel mennem kell dolgozni, főzőcskézni sem tudok; pizzát ebédeltem és egy gesztenyepürét. A pizza nem volt rossz, tulajdonképpen a gesztenyepüré se, ha eltekintek attól hogy ezeknek a vacak műanyagkanalaknak a széle nincs sorjázva és elvágtam a szám. Egyre jobban útálom ezt az egyszer használatos, eldobható világot; tele vagyunk ócska, használhatatlan minőségű dolgokkal, amik ráadásul egy kalap pénzbe kerülnek és hegynyi mennyiségű szemetet termelnek. Szomjas vagyok? Hopp, egy műanyag palack és egy papírpohár. Éhes vagyok? Pár kanál saláta a büfében egy műanyag tányérra. Műanyag kiskanál. Még egy papírpohár. Még jól se laktam igazán, de már egy kisebb halom szemét marad utánam.
Nem jól van ez így.
Sietnem kell, este az egyik barátnőmel megnézzük a Bukást. Amikor ajánlottam neki a Sorstalanságot, azt mondta, hogy mostanában halt meg két cicája, nem akar szomorú filmet látni, de ezt a Hitlerről szólót egyszer megnézné.
Hát jó, legyen, akkor azt nézzük meg együtt.
Mondjuk, nem az esze a legjobb tulajdonsága. Mármint a barátnőmnek. A macskáin meg a patikáján kívül semmi más nem fér bele az agyacskájába. Na jó, ha meghal egy színész vagy egy táncdalénekes, annak a temetésére elmegy. Szereti nézni a többi híres embert, hogy hogy viselkednek. Amikor mondtam neki, hogy szinpadon is megnézhetné őket, arra azt mondta, hogy minek, úgyis látja őket a tévében, egyébként is, azt akarja tudni, hogy hogy viselkednek, ha nem játszanak.
Néha azért kicsit irígylem.
Megtörtént a Nagy Külgazdaságtan Teszt Kitöltő Projekt. Negyedóra alatt végeztem a harminc kérdéssel, elsőnek álltam fel. Nem tudnám megmondani, hogy sikerült-e. Akkora ellenállás van bennem a tárggyal szemben, hogy akár "vak tyúk is talál szemet" alapon, találomra is töltögethetném. Annyit taktikáztam, hogy mivel több jó válasz is lehetséges egy kérdésre, ahol a legkisebb kétségem is volt, ott csak egyet jelöltem. Az van ugyanis, hogy két jó válaszra kapok három pontot, egy jó válaszra kapok egy pontot, de egy rosszra mínusz egyet. Tehát nem hajtottam a három bizonytalanra, ha egy biztos.
Uhh. majdcsak sikerül egyszer.
Viszont vizsgára menet és onnan jövet is nagyon jót bringáztam ebben a szép tavaszias napsütésben.
Legalább ennyi jó legyen a napomban, a nyavalyás vizsga miatt a rómairól is le kellett mondanom.
Sőt, mivel mennem kell dolgozni, főzőcskézni sem tudok; pizzát ebédeltem és egy gesztenyepürét. A pizza nem volt rossz, tulajdonképpen a gesztenyepüré se, ha eltekintek attól hogy ezeknek a vacak műanyagkanalaknak a széle nincs sorjázva és elvágtam a szám. Egyre jobban útálom ezt az egyszer használatos, eldobható világot; tele vagyunk ócska, használhatatlan minőségű dolgokkal, amik ráadásul egy kalap pénzbe kerülnek és hegynyi mennyiségű szemetet termelnek. Szomjas vagyok? Hopp, egy műanyag palack és egy papírpohár. Éhes vagyok? Pár kanál saláta a büfében egy műanyag tányérra. Műanyag kiskanál. Még egy papírpohár. Még jól se laktam igazán, de már egy kisebb halom szemét marad utánam.
Nem jól van ez így.
Sietnem kell, este az egyik barátnőmel megnézzük a Bukást. Amikor ajánlottam neki a Sorstalanságot, azt mondta, hogy mostanában halt meg két cicája, nem akar szomorú filmet látni, de ezt a Hitlerről szólót egyszer megnézné.
Hát jó, legyen, akkor azt nézzük meg együtt.
Mondjuk, nem az esze a legjobb tulajdonsága. Mármint a barátnőmnek. A macskáin meg a patikáján kívül semmi más nem fér bele az agyacskájába. Na jó, ha meghal egy színész vagy egy táncdalénekes, annak a temetésére elmegy. Szereti nézni a többi híres embert, hogy hogy viselkednek. Amikor mondtam neki, hogy szinpadon is megnézhetné őket, arra azt mondta, hogy minek, úgyis látja őket a tévében, egyébként is, azt akarja tudni, hogy hogy viselkednek, ha nem játszanak.
Néha azért kicsit irígylem.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home