ÁÁÁÁÁÁááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááá!!!!!!!!!
ááÁÁÁÁÁÁÁááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá!!!!
Namégegyszer:
ÁÁÁÁÁÁááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááá!!!!!!!!!
Uhh.
Vagy két hete kezdtünk szervezni egy konferenciát. Én, mint szellemi segédmunkás, megkaptam a feladatot, hogy írjam meg és küldjem szét a meghívókat, gyüjtsem össze a jelentkezők létszámát, meg ha már annyira benne vagyok, írjak egy levelet dr. Szakértőnek, amiben felkérjük, hogy első napirendi pontként tartson egy előadást.
Mi derül ki máma? Na mi???
Dr. Szakértővel a kutya sem beszélt, fogalma sem volt róla, hogy lesz ez a konferencia, az időpont sem jó neki, egyáltalán nem ér rá aznap. És ez is csak azért derült ki, mert felhívtam a honorárium miatt.
És most én vagyok a hibás, mert miért írtam meg a levelet, mielőtt beszéltem volna vele személyesen.
Uhh, ilyenkor bezzeg nem gépíró vagyok, ilyenkor bezzeg tudnom kéne mindenről, amit az osztály 16 embere csinál, beszél, tárgyal.
A qurrva életbe, mert ha valaki azt mondja, hogy szervezzem meg azt a kibaszott konferenciát, akkor megszervezem! Termestül, előadóstul, résztvevőstül, pogácsástul, ásványvizestül, cakkom-pakk.
De azt mondták, hogy írjak meg két levelet!!! És ők szignálták, meg írták alá, nem én!
Nagy különbség, a rossebbe!
Uhh.
Általános, mindenkinek hasznos tanulságok:
ha valaha cégetek lesz, csak olyat alkalmazzatok, aki el tud küldeni egy e-mailt, aki tud használni egy nyomorult fejléces papírt, tehát nincs szüksége titkárnőnek, adminisztrátornak, gépírónak csúfolt szellemi segédmunkásra.
Felejtsétek el a mélyen hierarchizált szervezeteket. Ha van egy munka, azt adjátok oda egy embernek, és szó se lehet olyasmiről, hogy az egyik szervezi az előadót, a másik a termet, a harmadik meg a résztvevőket. Egy negyedik meg a szállást, hogy a fene enné meg, mind jobban keres mint én.
A horizontális szervezet azért is fontos, mert az ember alapvetően úgy van megkreálva, hogy a lehető legkevesebbet akarjon dolgozni, ezért hajlamos rá, hogy minden munkát továbbpaszoljon. Természetesen egy szinttel lejjeb. Ennek az a vége, hogy a munka érdemi részét a legrosszabbul fizetett és a legrosszabbul képzett ember fogja megcsinálni. És mint ez a mai eset is mutatja, a balhét is ő viszi el, ha valami nem jön össze.
A "legroszabbul képzettet" még megfejeli a "legkevesebb információval ellátott" jelző is, mert az ilyen hierarchikus rendszerek legfőbb jellemzője, hogy a ranglétrán visszafelé haladva csökken a dolgozók informáltsága. A pozició megtartásának legfontosabb eszköze ugyanis az információk hatáskörön belül tartása.
Tanulságok részemre:
sürgősen kell keresnem egy olyan munkát, ahol nem piszlicsáré gépelési munkákkal forgácsolják szét az időmet. Vagy ha igen, akkor azt is kérik számon és nem tesznek felelőssé olyasmiért, amivel nem is bíztak meg.
Elméletileg mától már az új departmenen kellett volna kezdenem, de az új osztálynak se híre, se hamva. Se szoba, se íróasztal, se számítógép, se aláírási jog, se iktatókönyv, se semmi. Pedig mától működnünk kéne.
Most pedig megyek másodállásba.
Legalább bringázok egy jót.
ááÁÁÁÁÁÁÁááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá!!!!
Namégegyszer:
ÁÁÁÁÁÁááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááá!!!!!!!!!
Uhh.
Vagy két hete kezdtünk szervezni egy konferenciát. Én, mint szellemi segédmunkás, megkaptam a feladatot, hogy írjam meg és küldjem szét a meghívókat, gyüjtsem össze a jelentkezők létszámát, meg ha már annyira benne vagyok, írjak egy levelet dr. Szakértőnek, amiben felkérjük, hogy első napirendi pontként tartson egy előadást.
Mi derül ki máma? Na mi???
Dr. Szakértővel a kutya sem beszélt, fogalma sem volt róla, hogy lesz ez a konferencia, az időpont sem jó neki, egyáltalán nem ér rá aznap. És ez is csak azért derült ki, mert felhívtam a honorárium miatt.
És most én vagyok a hibás, mert miért írtam meg a levelet, mielőtt beszéltem volna vele személyesen.
Uhh, ilyenkor bezzeg nem gépíró vagyok, ilyenkor bezzeg tudnom kéne mindenről, amit az osztály 16 embere csinál, beszél, tárgyal.
A qurrva életbe, mert ha valaki azt mondja, hogy szervezzem meg azt a kibaszott konferenciát, akkor megszervezem! Termestül, előadóstul, résztvevőstül, pogácsástul, ásványvizestül, cakkom-pakk.
De azt mondták, hogy írjak meg két levelet!!! És ők szignálták, meg írták alá, nem én!
Nagy különbség, a rossebbe!
Uhh.
Általános, mindenkinek hasznos tanulságok:
ha valaha cégetek lesz, csak olyat alkalmazzatok, aki el tud küldeni egy e-mailt, aki tud használni egy nyomorult fejléces papírt, tehát nincs szüksége titkárnőnek, adminisztrátornak, gépírónak csúfolt szellemi segédmunkásra.
Felejtsétek el a mélyen hierarchizált szervezeteket. Ha van egy munka, azt adjátok oda egy embernek, és szó se lehet olyasmiről, hogy az egyik szervezi az előadót, a másik a termet, a harmadik meg a résztvevőket. Egy negyedik meg a szállást, hogy a fene enné meg, mind jobban keres mint én.
A horizontális szervezet azért is fontos, mert az ember alapvetően úgy van megkreálva, hogy a lehető legkevesebbet akarjon dolgozni, ezért hajlamos rá, hogy minden munkát továbbpaszoljon. Természetesen egy szinttel lejjeb. Ennek az a vége, hogy a munka érdemi részét a legrosszabbul fizetett és a legrosszabbul képzett ember fogja megcsinálni. És mint ez a mai eset is mutatja, a balhét is ő viszi el, ha valami nem jön össze.
A "legroszabbul képzettet" még megfejeli a "legkevesebb információval ellátott" jelző is, mert az ilyen hierarchikus rendszerek legfőbb jellemzője, hogy a ranglétrán visszafelé haladva csökken a dolgozók informáltsága. A pozició megtartásának legfontosabb eszköze ugyanis az információk hatáskörön belül tartása.
Tanulságok részemre:
sürgősen kell keresnem egy olyan munkát, ahol nem piszlicsáré gépelési munkákkal forgácsolják szét az időmet. Vagy ha igen, akkor azt is kérik számon és nem tesznek felelőssé olyasmiért, amivel nem is bíztak meg.
Elméletileg mától már az új departmenen kellett volna kezdenem, de az új osztálynak se híre, se hamva. Se szoba, se íróasztal, se számítógép, se aláírási jog, se iktatókönyv, se semmi. Pedig mától működnünk kéne.
Most pedig megyek másodállásba.
Legalább bringázok egy jót.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home