:-) Szépjóestét!
Máma másodszor említem a fehérneműm, de ez a legkifejezőbb arra, ami történt:
bugyiülepig eláztam.
De tényleg, mindenemből csavarni lehetett a vizet: a kabátomból, a pólómból, a nadrágomból, a zoknimból, a fehérneműmből, a hajamból, megállt a cipőmben.
Én tehettem róla, mentem másoddolgozni és amilyen romantikus HüPi vagyok, borzongva bámultam a felhőket, hogy milyen fennségesen gomolyognak és milyen félelmetes, ahogy a villámok cikázva hasogatják a sötét eget. Ahelyett, hogy mint az őrült tapostam volna, hogy beérjek mielőtt elered az eső. El is kapott egy olyan igazi, bugyborékos sebeseső, hogy még elbújni sem lehetett előle, bevágott az ereszek alá is. Az a legmókásabb, hogy mire befordultam a munkahelyem utcájába már csendesedni kezdett, mire a portás kinyitotta a kaput, el is állt.
Mondjuk az a hasznom meglett, hogy dolgoztam mint a motolla, egyrészt mert felfrissített a zápor, másrészt meg, hogy ne legyen időm fázni és megszáradjon rajtam a ruha.
Hazafelé már nagyon jó volt jönni, az eső tisztára mosta a levegőt és a mindenféle csodálatos illatok legyőzték a város bűzét. Aki szereti az ilyesmit, az most menjen el sétálni; a nyárfák pár napja ledobták a rügy-burkot és a körömnyi kis levélkéken még rajta van az egészen különleges illatú mézga. Pár napig lehet csak érezni, hamar megnőnek és megszáradnak a levélkék, de addig csodálatos élmény egy nyárfásban mélyeket lélegezni.