:-)) Szépjóestét!

Kicsit becsiccsentettem. nem nagyon, csak egy icipicit. Egy hangyányit :-))
Jól van ez így.
A végén hallgattam az ösztöneimre és olyan ajándékot vettem, amit én is szívesen kapnék: beleszerettem egy sorozat kék virágos, csatos porcelán fűszertartóba. Pont olyanba, amilyet én is elképzelnék a konyhámba. Aztán ha már kék, vettem hozzá két Cambazola sajtot (kékpenészes camembert, isteni, az egyik legjobb sajt a világon) és ha már sajt, egy palack Villányi Cabernet Savignont. Tudom, hogy nem nagyon illik enni- és innivalót venni nászajándékba, de ismerem az embereim: ötven körül, fejenként egy-egy válással és teljesen berendezett lakással az ember már jobban tud örülni egy üveg finom bornak és, egy jó beszélgetésnek mint egy kenyérpirítónak vagy egy turmixnak. Sőt, még ötven körülinek sem kell lenni, sőt elválni sem kell hozzá; elég, ha az ember kissé hedonista.
A borból és a sajtból rádupláztam, egyrészt hogy szomjan ne haljunk, másrészt hogy az első pohártól be ne rúgjunk. Az ajándékot ott helyben, egy üres pénztár végénél becsomagoltam: vittem magammal celofánt, celluxot, tüllből csinált masnit, kis csokor mirtuszt. Szóval a nászajándék szép is lett, finom is lett, mutatós is lett. Hogy vicces is legyen, vettem még egy kilincsre akasztható "Kérem, ne zavarjanak!" táblát is, az jó lesz a nászúton :-))
De visszatérve a bulira: nem afféle most divatos, csipendéles leánybúcsú volt. Az ifjú pár úgy döntött, hogy nem csinálnak lakodalmat, hanem a legszűkebb családot, szülőket, testvéreket, felnőtt gyerekeket meghívják az esküvő után egy vacsorára, a leánykori és legénykori barátokat pedig leány- illetve legénybúcsúra, grillcsirkével, kolbászos szendviccsel, sörrel, borral. Okos gondolat, a társaság még kezelhető méretű, mindenkivel tudnak foglalkozni, senki sem érzi idegennek magát és anyagilag sem megterhelő. Jó volt, beszélgettünk, nevetgéltünk és be kell vallanom, hogy mi nők elég mocskos szájúak tudunk lenni, ha egyszer úgy igazán kibeszéljük a pasikat. Na nem mintha az erősebbik nemet félteni kellene ezen a területen, ők tán még rosszabbak is. Nem kell ezért megharagudni, néha ki kell engedni a felgyülemlett feszültséget, sokkal könnyebb így elviselni a hétköznapokat. Eddig is tudtam, hogy a férfiak szoktak a kézmosóba pisálni, hát nem fogom kevésbé szeretni azt az egyet, amelyik tán mégsem. Vagy ha mégis igen, hát akkor tud valamit, ami ezt feledteti. No, erről legyen elég ennyi.
A barátnőm pécsi, hát a barátnémberei is onnan valók: az enyémmel együtt négy villányi bort kóstoltam és el kell ismernem, hogy nem az enyém volt a legjobb. De van ez így, én kérem tudok veszíteni, pláne ha csak hajszállal. Meg pláne, ha egy másik kategóriában én nyerek :-))
Ha valaki finomat akar enni, kóstolja meg a Cambozola sajtot, a natúrt. Isteni, krémes, lágy, a nemes kék penész finom aromájával, hm, nyam-nyam, nagyon finom. Jó társaságban meg pláne!
A barátnőm egyébként nagyon szép lesz, bézs színű selyem kompléban (három részes együttes, szoknya, blúz, kabátka) fog az oltár elé állni és sikerült neki ugyanolyan színű cipőt és egy isteni kalapkát szereznie, masnival és kis tüllfátyollal. Gyönyörű lesz!
Remélem nagyon boldogok lesznek.