:-) Szépjóestét!

Olyan fáradt vagyok, hogy alig látok ki a szemem helyén lévő résből, de erre azért beneveztem.
Azért jobb ha bevallom: akárhogy tagadom, akárhogy titkolom, akárhogy fojtogatom magamban - hiú majom vagyok. Bezonyám.
Hm. hm-hm.
Ez van.

Igaz, esélyem nem sok van, hisz a blogom még kategóriába sem lehet besorolni; van itt kérem minden, amivel aznap éppen találkoztam. Vagy amivel régebben találkoztam és azóta feldolgoztam, megemésztettem.

Lehet hogy szakosodnom kéne?
Csinálni egy recept-blogot? Annyit azért nem főzök, hogy minden nap tudjak valami finomsággal szolgálni, recepteket ollózgatni meg nem vagyok hajlandó.
Vagy egy kultur-blogot, színház- és filmkritikákkal? Bár ehhez lenne a legnagyobb kedvem, de jó ha hetente-kéthetente ha eljutok valahova. Ehhez nincs elég élményem.
Közéleti blogot? Az sem jó, néha annyira úúúúútálom a politikát, hogy még a Bartók rádiót is kikapcsolom amig híreket mondanak.
Igazi irodalmi bloghoz -bár azt is nagyon szeretném csinálni- azért valljuk be, nem vagyok elég tehetséges.

Úgyhogy marad a blog ilyennek, amilyen: mind mondanivalójában, mind szinvonalában - vegyes és hullámzó. Na jó, néha kicsit okoskodó és olyan is van, hogy it vezetem le a dühkitöréseimet. Napló, nna, csak internetes napló.
Blog. Csak nem Golden Blog, hanem Brünnhilde Sziklája.

Az azért érdekes, hogy mennyire megváltozott a blogom alapkoncepciója. Eredetileg úgy képzeltem, hogy olyan lesz, mintha a felhők alatt ülnék egy lángoktól körbeölelt, a világtól elszigetelt sziklán és lenéznék a Földre. Nézelődnék és ide leírnám amit látok. Teljesen kivülállóként, szinte földön kívüli lényként -na jó, bevallom, okos és gyönyörű valkürként- akartam szemlélni a világot és ehelyett mi történt, na mi?
Háát, ahogy visszaolvasok (a vizsgaidőszakoktól eltekintve) minden örömöm, minden lelki bajom, a jelenemet megnyomorító valamennyi emlékem ide öntöttem ki. És nyilván még fogom is tenni, csak legyek túl ezen az utolsó néhány vizsgán.