:-) Szépjóestét!
Olyan nyomott a levegű, hogy szinte érzem a felhők súlyát a vállamon. Nem csak én, a blöki is, fülét farkát behúzva spurizott hazafelé. Azt hiszem, ronda éjjelünk lesz, már ami a légköri viszonyokat illeti.

Szóval, a múlt hétvégén szamurájkarddal és pajzsokkal felfegyverekezett fiatalemberek csoportja megszúrt egy kamaszgyereket a 21. buszon. Egy tele buszon és amikor a sofőr végre megállt, az utasok szépen elszivárogtak és hagyták, hogy a 13 éves kiskölök próbáljon elsősegélyt nyújtani a súlyosan sérült 15 éves társának.
Múlt vasárnapra pár civilszervezet tüntetést szervezett a Moszkva térre - ahol nekem is ott kellett volna lenni. Legalábbis lélekben, ahogy a beszámolókból hallom, elég kevesen voltak, voltunk ott.
Merthogy az áldozat egy roma gyerek és ez mindjárt nagyon sok szemszögből vizsgálhatóvá teszi az ügyet.
Az áldozat oldaláról bizony megjelenik a romakérdés, hogy miért rossz ma (és volt mindig is rossz) Magyarországon cigánynak, cigánnak, romának lenni.
A cigánykérdés szempontjából három rétegre osztható az ország, már persze ha nem számítjuk bele a romák rétegződését:
A legvékonyabb réteg -annyira vékony, hogy tán nem is látszik- akik teljes mértékben elfogadják a romákat; ha pályáznak náluk alkalmazzák őket, összejárnak velük, jó szomszédok, néha megkérik egymást hogy ha már úgyis a postára megy, adja fel a csekkét legyen szíves.
A legvastagabb réteg -akik tömegükkel ellentétben szintén alig észrevehetőek, hisz ritkán szólnak, nem értenek ők se a politikához, se a szociológiához-, az emberek többsége tart a cigányoktól, nem szereti őket, de valahol a szíve legmélyén tudja, hogy a romák kitaszítottságáról az egész társadalom, köztük minden egyes, a többséghez tartozó egyed is tehet. Érzik a felelősséget, kicsit tán szégyellik is, hogy nem tudják az előítéleteiket legyőzni, ezért ha valahol szóba kerül, lelkesen bólogatnak: - persze, taníttatni kell a cigánygyerekeket (csak ne abban az iskolában, ahová az ő gyereke is jár) - persze, meg kell szüntetni a cigánytelepeket, integrálni kell a cigányokat (csak ne az ő utcájába költözzenek) - persze, munkát kell adni a cigányoknak (a szomszédos vágóhídon most is van két állás bélpucolóknak).
Szóval a többség valahogy így áll hozzá a cigánykérdéshez.
Nem kell őket bántani, ahhoz képest, ahonnan indultak, ahonnan indultunk, már az is elég szép fejlődés ha nem akarja, akarjuk őket Indiába visszatelepíteni. Legalább 600 év alatt züllöttünk ide (emlékezzünk csak az Egri csillagok cigányemberére!!) hát kell pár évtized, mire elhisszük, hogy egy cigány is lehet diplomás, hogy a cigányokat is meg lehet tanítani takarítani és késsel villával enni.
Merthogy olyanokból is van bőven, akik ezt nem hiszik. A harmadik rétegben sokan is vannak, hangosak is. Rengetegen vannak, akiknek meggyőződésük, hogy a cigány az nem mosdik, nem dolgozik, de legfőképpen lop és segélyt követel. Akik nem látnak összefüggést egy társadalmi csoport kitaszítottsága és szocializációs (nem kultúrális, szocializációs, de erről majd máskor) szinvonala között.
Ezt a szociális félelmet és elutasítást még egy csomó minden fűszerezheti: gazdasági válságok idején felerősödő kenyérirígység, turulmadaras fajtaféltés, szellemi restség, csomó minden van, ami cifrázza az emberekben élő faji ellenszenvet.
Szóval, a történet egyik fele, a cigányokhoz és a cigánykérdéshez való viszonyunk is elég bonyolult és sokrétegű, de még mindig nem annyira, mint a másik kérdés; milyen emberek a szurkálók? és milyen a szurkálókhoz való viszonyunk?

Ezek a konkrét késelők karddal, pajzzsal, katonai egyenruhában mászkálnak a városban. Keresik a feltűnést, polgárt akarnak pukkasztani, a csuda tudja mi a jó nekik ebben. Csomó oka lehet annak, ha egy fiatalember kopaszra borotválja a fejét és feketébe öltözik. Lehet hogy hullik a haja, bár ez a legritkább és nem is akarom elhumorizálni a dolgot.
Sokkal valószínűbb például, hogy a csoportban, ahová tartozik ez a divat.
A divatot persze rengeteg dolog diktálhatja: valamiféle romantikus vonzódás elmúlt korok "hősei" iránt. Vagy egyféle kötelességtudat, hazafias hevület, a "légy résen" parancsa, hogy ha indulni kell, akkor indulhassak, ne kellessen előtte még borbályhoz is elmenni.
De megint humorizálok.
Számomra annyira abszurd, hogy vannak fiatalok, akik katonásdit játszanak, akik szeretnek masírozni, egyenruhát hordani és akik hazafias kötelességüknek érzik a jó fizikai kondíció (és ami ezzel jár, a kigyúrt mellkas) megszerzését, hogy ilyenkor becsődöl az empátiám. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy létezik a világon akkora zsidó összeesküvés vagy olyan cigány veszély, ami miatt civil hadseregeknek kéne szerveződni, gyűléseket, titkos összejveteleket tartani, nemzetközi kapcsolatokat építeni és könyveket írni/olvasni arról, hogy .... hogy a suméroktól származunk és Krisztus egy magyar sámán volt.
És ez még mindig csak eg lehetséges típusa a szurkálóknak.
Van még más is.
Vannak még az érzelmi szegénységben felnövők, akik sohse tanultak szeretni.
Vannak még azok, akik elhiszik hogy a "game over!" után még mindenkinek van legalább 10 élete.
Vannak még azok is, akik Antikrisztusnak képzelik magukat és most gyakorolják, hogy hogyan fogják elpusztítani a világot.
Lehetnek még azok is, akiket a karate edzőjük eltanácsolt, mert érezte rajtuk hogy ilyen lélekkel nem szabad harcművészetet tanulniuk.

Szóval sokféle lehetséges szurkáló rohangál közöttünk.
Pontosabban van közöttünk.
Vagy akár bennünk.
Nem biztos, hogy cigánynak kell ahhoz lenni, hogy egy ilyen leszúrjon. De persze lehet, hogy ha már úgyis szúrni akar, akkor jobb neki, ha egy cigányt. Sőt, hát csak azt, mert ugye a vért tisztán kell tartani...
És így tovább, és így tovább, itt élünk egy idegbeteg, érzelemszegény társadalomban és soha nem tudjuk, hogy legközelebb nem minket fog-e leszúrni valaki. Vagy lelőni. Vagy a Margit hídról belelökni a Dunába. Csak mert cigányok vagyunk. Vagy zsidók. Vagy annak látszunk. Vagy csak félrenéztünk, amikor mellettünk valaki habzó szájjal fajmagyarkodik és aki félrenéz, az már ugye hazudik is. Aki hazudik, az .... de ezt inkább hagyjuk.
És azt sem tudhatjuk, hogy a megszurkáltakban, a félelemben tartottakban mikor ágaskodik fel a düh és az elkeseredettség. Vagy akár a bosszú.
A bosszúvágy, ami ugye soha nem jogos, de azért mindnyájunkban bennünk van. Teljesen egyformán él bennünk, azokban, akik a társadalom szerencsésebb rétegeihez tartoznak és azokban is, akik nem tudják befejezni az iskoláikat, akik nem kapnak munkát, akik ha megjelennek, mindenki szorosabbra fogja a hóna alatt a táskát.
Az emberi érzelmek mindnyájunkban egyformák.
Egyformán reagálunk a jó szóra, a türelemre, a befogadásra és egyformán reagálunk az elutasításra, a megalázásra. Legfeljebb a reakció időnk lehet kissé eltérő, de az érzelem ugyanaz.
Ettől vagyunk emberek.
Ettől vagyunk mindnyájan, teljesen egyenlően és egyformán emberek.
Mi, mindnyájan, még a szurkálót is beleértve. Elég nehéz elfogadni, de így van: a mi hatásunkra vagy nem hatásunkra lett belőle szurkáló; kvázi gyilkos.



Gyurcsány Ferenc ma megszólalt és egyértelműen elhatárolódott a rasszista indíttatású bűncselekménytől.
Ez jó annyiban, hogy világossá tette a szótlan, csak magában és csak kissé rasszista tömegek előtt, hogy hol a határ és mi az, amit nem tűr meg egy demokrácia.
Rossz viszont annyiban, hogy ezzel véglegesen megszabdta az ügy irányát, most már esélyünk sincs arra, hogy esetleg kiderüljön; azoknak a beteg lelekű embereknek mindegy volt hogy kit, csak szúrhassanak, "egyszerúen csak" élő ember bőrének a hasadását akarták hallani. Ez sem jó, de még mindig elviselhetőbb, mint a tisztán faji alapú gyilkolás.
A társadalom önértékelése szempontjából egy "egyszerű" elmebeteget szépségflastromként tudnánk feltenni a rasszizmustól ragyás arcunkra, míg egy meggyőződéses "terminátor" esetén erről szó sem lehet.
Gyurcsány bizony kidobta az ablakon a púderes dobozt, elibénk tolta a tükröt és úgy látszik, nem is engedi hogy ne nézzünk bele.
Mondjuk, jobb lett volna, ha előbb a rendőrség elfogja a tetteseket és bizonyítékokat talál a rasszista indítékra.
De így se rossz.
Feltéve, hogy a megnyilatkozás nem szavazatgyűjtési szándékkal történt, hanem valóban egyértelműen elhatárolódott a rasszista indíttatású bűncselekménytől (....) és világossá tette a szótlan, csak magában és csak kissé rasszista tömegek előtt, hogy hol a határ és mi az, amit nem tűr meg egy demokrácia.