:-) Szépjónapot!
Kis ijedtséggel kezdődött a nap: hajnali háromkor arra ébredtem, hogy a kutyám rettenetesen rázza a fejét. Hangosan csattogott a füle, féloldalt tartotta a fejét és olyan fájdalmasan, segítségkérően nézett rám ahogy csak nagyon ritkán szokott. Az egyik füle szinte forrónak tűnt, legalábbis a másikhoz képest. Akinek kutyája van, az tudja, hogy a hirtelen jelentkező fejrázás majdnem mindig azt jelenti, hogy toklász van a jószág fülében. Kicsit simogattam, próbáltam belekukucskálni a fülébe de semmit nem láttam benne. Igaz, én nem látok le a dobhártyáig.
Úgyhogy reggel -bár addigra már nyugodtabban viselkedett a blöki- betelefonáltam hogy kések és elvittem az állatorvoshoz. A doki semmit nem talált, viszont nagyon megdícsért, hogy szép tiszta a kutya füle - látszik, hogy nem szoktam belnyúlkálni és puceválgatni. Abban maradtunk, hogy nyilván valami szúnyog megcsíphette és az zavarta.
Ezerötszáz forintomba és két és fél órámba került ez a kis aggódás. igaz, még mindig jobb reggel nyugodtan (és ezek szerint fölöslegesen) elmenni az állatorvoshoz mint éjjel rohanni taxival az ügyeletre és aggódni az altatott kutya fölött. Nagyon veszélyes dolog a toklász, én minden séta után megnézem a fülét de persze soha nem lehet tudni.
Jelentem, a dokinak igaza lehetett, mert azóta Őkutyasága Kereksenekű Kajlafülű Szutykoslábú I. Lujza teljesen jól van. Hideg, nedves nózi, égnek meresztett farkinca, seggriszálás, minden kankutyával kikezdés - minden a legnagyobb rendben lévőnek tűnik. Most pakolt be negyed kiló marhagégét tojásos galuskával, besorakozott az ilyenkor szokásos tokavakarással kombinált fülmorzsiért majd elnyúlt a szőnyegen. Valami ilyesmit gondolhat magában: -hmmmm, a koszt az jó, a kvártély is rendben van, mégsem cserélem én le a gazdit. Nem jó gazdi pedig, reggel alig félórát enged úszni aztán elmegy dolgozni. Délután éppen csak megpisiltet, megetet és már indul is, megint egyedül hagy. Se nem labdázik velem, se kirándulni nem visz, se azt nem engedi hogy a kanokkal szórakozzak. Még a macskákat kergetni se engedi. Unalmas ez így. Még szerencse hogy elég jól főz és arra is hamar rájött, hogy hol vakargasson hogy nekem jó legyen. Csakhát reggel nyolctól este tízig itthagy egyedül és még egy macskát se ad, hogy legalább azzal elszórakoznék. hajhaj, kutyának való élet az ilyen....-

És bizony el kell ismernem, hogy tényleg kutyának való élet az ilyen. Ráadásul egyfolytában hazudok neki, mindig azt igérem, hgoy még csak ez az év, aztán jövőre már könyebb lesz, marad idő labdázni meg pasizni járni.
Megyek is dolgozni, hogy ne kellessen magamon érezni a szemrehányó kutyatekintetet.