:-) Szépjóestét!
4 nap hibernált állapot után ma nem is volt olyan rossz dolgozni. Tényleg! Ha ott áll halomban a munka de nem ugráltatnak, akkor nagyon jól tud esni a meló, szeretem ahogy elfogy a kupac és szépen bekerülnek a levelek az aláírókönyvbe, az irattárba, minden oda, ahova való.
Ma nagyon kedves levelet kaptam. Többet is, de ez pontosan kitapintotta a porblémám lényegét és nagyon jólesett, hogy más is észreveszi. Olyasmi volt benne, hogy én nem a munkahelyhez vagy főnökökhöz, munkatársakhoz vagyok lojális, hanem az adott feladathoz.
És ez valóban így is van, tényleg mindig is azon vagyok, hogy amit éppen meg kell csinálnom az jó legyen. Ha már jó, akkor hamarabb kész legyen. Ha már hamarabb is kész van, akkor még szebb legyen. Ha már nagyon szép, akkor csináljunk valami bonyolultabbat és kezdjük előlről a szépítést, gyorsítást, minőségjavítást. Ezért voltam jó technológus és valószínűleg ezért nem fogom már igazán szeretni egyetlen munkámat sem, mert amiket az elmúlt tíz évben csináltam, azokból mindből hiányzott ez a fajta kihívás. Vagy ha benne van/volt, akkor belőlem hiányzik/zott az a tudás vagy készség, ami kellene/ett volna a fejlődéshez.
Így aztán marad a helybenjárás, a toporgás, a mások keze alá dolgozás.
Nagyon álmos vagyok, pedig még kéne kicsit egerésznem. A csapdák üresek, az egér viszont itt van, tudom hogy itt van - ha még pár napig marad, akkor már a szagát is érezni fogom. Kaptárlakó aranyos volt, felajánlotta a cicáját, de ahhoz nekem előbb el kéne tüntetni otthonról a kutyát. Igaz, egyszer már őnagysága is fogott egy egeret, szépen becsomagolta a szőnyegébe, majdnem elájultam amikor pokrócrázás közben a nyakamba esett szegényke.
Ha a ragacs se működik, akkor marad a kölcsöncica - és a kutyapanzió. Azt azért mégsem szeretném, hogy az egér is megmaradjon és a macskát is megegye a kutya.
Titkárnő -és ráadásul időnként korrektúrázó titkárnő- létemre kéne még írnom arról is, hogy az ügyészség hogyan bénázhatta el a Kulcsár féle vádirat korrektúráját de már túl álmos vagyok. Ha holnap még fontos lesz, akkor majd elmesélem, hogy hol ronthatták el - vagy pont ellenkezőleg, hogy okoskodták ki, hogy úgy tűnhessen mintha véletlenül pakolták volna ki a netre a személyes anyagokat tartalmazó korrektúrázott vádiratot.
4 nap hibernált állapot után ma nem is volt olyan rossz dolgozni. Tényleg! Ha ott áll halomban a munka de nem ugráltatnak, akkor nagyon jól tud esni a meló, szeretem ahogy elfogy a kupac és szépen bekerülnek a levelek az aláírókönyvbe, az irattárba, minden oda, ahova való.
Ma nagyon kedves levelet kaptam. Többet is, de ez pontosan kitapintotta a porblémám lényegét és nagyon jólesett, hogy más is észreveszi. Olyasmi volt benne, hogy én nem a munkahelyhez vagy főnökökhöz, munkatársakhoz vagyok lojális, hanem az adott feladathoz.
És ez valóban így is van, tényleg mindig is azon vagyok, hogy amit éppen meg kell csinálnom az jó legyen. Ha már jó, akkor hamarabb kész legyen. Ha már hamarabb is kész van, akkor még szebb legyen. Ha már nagyon szép, akkor csináljunk valami bonyolultabbat és kezdjük előlről a szépítést, gyorsítást, minőségjavítást. Ezért voltam jó technológus és valószínűleg ezért nem fogom már igazán szeretni egyetlen munkámat sem, mert amiket az elmúlt tíz évben csináltam, azokból mindből hiányzott ez a fajta kihívás. Vagy ha benne van/volt, akkor belőlem hiányzik/zott az a tudás vagy készség, ami kellene/ett volna a fejlődéshez.
Így aztán marad a helybenjárás, a toporgás, a mások keze alá dolgozás.
Nagyon álmos vagyok, pedig még kéne kicsit egerésznem. A csapdák üresek, az egér viszont itt van, tudom hogy itt van - ha még pár napig marad, akkor már a szagát is érezni fogom. Kaptárlakó aranyos volt, felajánlotta a cicáját, de ahhoz nekem előbb el kéne tüntetni otthonról a kutyát. Igaz, egyszer már őnagysága is fogott egy egeret, szépen becsomagolta a szőnyegébe, majdnem elájultam amikor pokrócrázás közben a nyakamba esett szegényke.
Ha a ragacs se működik, akkor marad a kölcsöncica - és a kutyapanzió. Azt azért mégsem szeretném, hogy az egér is megmaradjon és a macskát is megegye a kutya.
Titkárnő -és ráadásul időnként korrektúrázó titkárnő- létemre kéne még írnom arról is, hogy az ügyészség hogyan bénázhatta el a Kulcsár féle vádirat korrektúráját de már túl álmos vagyok. Ha holnap még fontos lesz, akkor majd elmesélem, hogy hol ronthatták el - vagy pont ellenkezőleg, hogy okoskodták ki, hogy úgy tűnhessen mintha véletlenül pakolták volna ki a netre a személyes anyagokat tartalmazó korrektúrázott vádiratot.
1 Comments:
At 1:34 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Szia!
A korrektúrát olyan esetekben használják, ha egy szöveszerkesztővel készült iraton valaki úgy akar módosítani, beszúrni, átfogalmazni, kitörölni részeket hogy azt vagy mások is lássák és rámondhassák, hogy igen, ezt akarjuk változtatni, esetleg még ő is változtasson rajta valamit. A különböző emberek módosításait különböző színekkel jelöli a wörd és minden módosításra egyenként lehet rámondani hogy úgy legyen. Általában közösen írt könyveket, cikkeket szoktak a szerzők egymás között köröztetni nyomdába adás előtt. Az ügyészségen nyilván arról volt szó, hogy a nem nyilvánosságra tartozó személyes adatokat töröljék a vádiratból. A törléseket nyilván egy fogalmazó vagy egy ügyesebb titkárnő csinálja, az ellenőrzést pedig egy felelős végzi és ő dönt arról is, hogy rendben van, így jó lesz az irat.
A lényeg ott van, hogy ha nem mentik le külön a korrektúrázott fájlt csak elfogadják és nem is védik le a visszaállítást illetéktelenek számára lehetetlenné tevő jelszóval, akkor a kitörölt részek bárki által visszaállíthatók - már persze akik ismerik ezt a funkciót. A gép ugyanis emlékszik a törlésekre, kábé úgy, mintha egy levélen fehér papírral leragasztasz néhány sort és azt valaki óvatosan felhámozza.
Az a rendszergazda, aki ezt az iratot felteszi a netre ilyen jellegű ellenőrzést már nem végez, neki ezzel dolga nincs.
Szóval, iszonyú banális hibát követhettek el az ügyészségen, nyilván valami titkárnő nem figyelt oda és a visszaálíltható fájlt küldte el.
Egébként itt lép be az összeesküvés elmélet is, mert ha ezeket az adatokat nyilvánosságra akarták hozni, vagy valami más céljuk volt a botránnyal, akkor ez volt a legegyszerűbb, tisztáldozat nélküli módja a dolognak. Egy harmadosztályú titkárnőt felelőssé tesznek, na bumm, kit érdekel? lehet még a titkárnőt se.
Amiért én mégis azt mondom, hogy az ügyészség nemt udja egy harmadosztályú fogalmazóra kenni a felelősséget, az a rendszerbe be nem épített biztonság. Ezt a banális titkárnői hibát ugyanis baromi egyszerű kiküszöbölni: olyan iratokat, amiknek biztonsági előírásoknak kell megfelelni, nem szabad szerkeszthető (*.txt, *.doc, *.xsl) formátumban feltölteni a netre. Vagy a kinyomtatott példányt kell beszkennelni és mondjuk *.jpg formátumban feltölteni, vagy Acrobat Readerrel kell az iratot *.pdf formátummá alakítani. Mindkét megoldásnál olyan iratot kapunk, aminél már nem állítható vissza a korrektúrázás előtti állapot.
Ezt egy titkárnőnek magától nem kell tudnia, de egy szervezet iratkezelési rendszerében kellene rá szánni egy pontot.
Ha valami nem világos kérdezz, már túl álmos vagyok, lehet nem voltam világos.
Megjegyzés küldése
<< Home