:-) Szépjóestét!
A délelőtti PAK edzésből az let, hogy cirka harminc pislantás után szépen elaludtam. Mondjuk, nincs mit csodálkozni. Nem tudtam hogy ennyire fáradt vagyok.
Délután kicsit szórakozni akartam ezért elmentem megnéztem a Szürke, Mercivelt.
Az éppen kitörni készülő délszláv háború idején egy lökött rokker csaj és egy kamionbuzi suttyó valahogy összefut és együtt, egy lopott, piros kamionnal elindulnak bele a vakvilágba. Az útjuk közben megismert izzó, forrongó, háborúra készülődő világ aztán olyan hülyének és abszurdnak bizonyul, hogy a mi két dilis hősünket a végére egész normálisnak látjuk.
Mint ahogy azok is, teljesen normálisak, csak egy kicsit más színben látják a világot. Az egyik csupa szürkének, a másik pedig túl színesnek. Ez persze nem akadályozza őket abban, hogy jól egymásba szeressenek, de a legtöbb filmben ez a végkifejlet, hát miért pont egy polgárháborús sztoriban ne történne ilyesmi?
A film egyébként szenzációs, a legkisebb mellékszerep is ki van találva, a karakterek pompásak. Ha valaki csak három másodpercig látszik a filmen, annak is sorsa van, hobbija van, bánata van, szóval minden szereplő húsból és vérből van, néha erősebben, néha kevésbé karikírozva.