:-) Szépjóestét!
:-((
:-(((((
Egy lidércnyomás, komolyan mondom, mintha valami thrillert néznék. Fél tíz felé végeztem, akkor már látszottak a távoli villámok. 35-40 perc az út, szemmel lehetett követni ahogy egyre közlednek felém - mire hazaértem, már a fejem fölött csapkodtak. Pont olyan volt, mintha szemberohannának velem, mintha nekem akarnának jönni. Ha véletlenül pár perccel messzebb lakom, kitör rajtam a pánik.
Nem vagyok pedig félős, de a

Jézusom, megint lecsapott!! de mekkorát, nem is dörrent, hanem reccsent!

szóval nem vagyok félős, de a kimerültség elvékonyította az idegeimet. Odabent kezdek olyanná válni, mint Kekec Asszonyság - lassan magam is energiavámpírrá válok. Ideges vagyok, türelmetlen, mogorva, fel-felcsattanok. Ma döbbenten éreztem, hogy megdermedt az arcom. Látom az emberek szemén hogy nem értik mi van velem, olyan vagyok, mint egy .... mint egy hát. Mintha a hátat fordítanék nekik, vagy a hátammal nézném őket - csupa elutasítás vagyok. És az a legrosszabb, hogy nem tudok változtatni rajta.
Nagyon szeretném ha pár napig magamban lehetnék, most nagyon rosszul viselem az embereket.