:-) Szépjóestét!
:-(
Kissé fáj a fejem, tompa vagyok és mintha borzonganék is. Nem nagyon, éppen csak annyira, hogy kitörjön belőlem a tudatom tömlöcének legmélyén leláncolt, hét lakat alatt tartott hypochonder.
Nem pánikolok, nyugszik a beteg..... nem gondolok arra, hogy a WHO megkongatta a vészharangot madárinfluenza ügyben. Nem, nem hívom fel a patikus barátném hogy mégis kérném azt az 5100 Ft-os influenza ellenes gyógyszert. Nem, SMS-t sem írok neki!! Nem, anyuékat sem hívom fel, hogy kérjék a körzeti orvostól az influenza elleni védőoltást, béres cseppet sem küldök neki, minek, úgyse szedik be......
nyugszik a beteg.....
nem, a biztosítási ügynökömet sem hívom fel, holnap sem, teljesen jól van az a kötvény, a végrendeletem sem most kell módosítani, nem, nem szerzek be méregdrága gyógyszert csak azért hogy ott legyen.....
Nem pánikolok.
NEM PÁNIKOLOK!!!!

Na jó, egy szem C-vitamint azért bevehetek.
Meg valami fájdalomcsillapítót, mert a koponyám egyre erőteljesebben lüktet.

Máma kitört belőlem a konzumidióta is.
Az a multkor látott karácsonyfa beletette a bogarat a fülembe, tudat alatt beindulhatott az erjedés; rettenetesen uUúúúútálok a karácsonyi őrületben tipródni az üzletekben. Máma letudtam a legnehezebbet, a 'céges ajándékot'.
A háztartási dolgokat árusító boltokat általában kerülni szoktam. Sajnos gyenge jellem vagyok, az a fajta aki nem tud ellenállni sem a szép lábasoknak, sem a jó formájú késeknek, sem a mókás borsörlőknek, sem a kék virágos porcelánoknak, sem semmi olyasminek, ami jól mutat egy konyhában - tehát nem járok olyan helyekre, ahol kísértésbe eshetek. Most azonban egy jénai teáskannát akarok venni a munkahelyemre, az pont az a cikk, ami után járkálni érdemes mert eredeti árban igen drága, akcióban viszont olcsón ki lehet fogni.
Mondanom sem kell, hogy nem vettem ma teáskannát.
Először szép fátyolüveg vázákat látam meg, pár száz forintért. Kicsit vakargattam a homlokom, beletúrtam a pénztárcámba majd megnyugodva bepakoltam a kosaramba 14 db vázát. Némi kétség azért maradt bennem, mert a vázák nem valódi fátyolkristályok, csak jó utánzat. Tényleg szépek, de mégiscsak utánzat, szóval gagyi.
Szerencsére nem hamarkodtam el a fizetést, tettem még egy kört és a bolt sarkában sikerült felfedeznem a semmire se jó, édi-bédi-dejópofa! céges ajándékok díszpéldányát: apró kis porcelán edénykék, áttört fedővel. Pirinyó az egész, egyetlen szem bonbon fér csak bele - az isten is arra teremtette, hogy a 'cégem ajándékaként' a másodmunkahelyemen szétosszam. Valami nagyon finomat fogok bele venni, Szamos marcipánt vagy mócárt kuglit, hasonlót. Gusztán becsomagolva, 700 Ft/főből le van tudva a céges karácsony.
Tavaly mécsestartót kaptak, azelőtt fűszeres olajat, még azelőtt gyümölcsteát. Szóval nincs ismétlés se, ilyenkor nagyon büszke vagyok a kreativitásomra - több szorult belém, mint némely reklámcég kreatívjaiba.

Más:
máma az egyik könyvespolc mögé dugott ragasztós tálcába dermedve megtaláltam az egerem. Remélem egyedül volt és ezentúl nyugtom lesz tőlük. Nekik jobb, ha az ultrahangos készülék miatt nem jönnek be a lakásba, mert én bizony kíméletlenül elpusztítom őket. A méreg már nem hat rájuk, a csapdát is kikerülik, hát kénytelen vagyok feladni az elveim és bevetni a ragacsot. Tettem rá csalinak pár szem napraforgót, kis kanál lisztet és egy darabka csokoládét (ezeket mind megrágta a kamrában) valamint egy szeletke sajtot is. Ezt nem rágta meg hisz hűtőben tartom, de tudom hogy szereti és nem tud neki ellenállni.
Hogy az étlap mely fogása csábította el, nem tudom - jobb lett volna neki, ha hallgat az ultrahangra és éjjel -amikor csak a külső ajtót zártam be- kiiszkolt volna a nyitva hagyott ajtón. Én megadtam neki a lehetőséget, sajnálom hogy nem élt vele.
Nyugodjon békében.
Amúgy helyes kis állatka volt. Ha nem lenne olyan büdös és nem csinálna akkora kárt, felőlem el is férne. De tavaly könyveket, azelőtt tartalék ágyneműt, még azelőtt fényképeket rágott meg. Az idei károk felmérése még folyik.